Adott körülmények közé milyen vérmérsékletű kutyát ajánlanátok?

Családi kutyát szeretnénk, amelyik jól be tud illeszkedni.

Az alap (én szamár elől), hogy én vagyok a falkavezér. (Nőként) Etetem, itatom, sétáltatom, gondozom, vakargatom, babusgatom, stb. Sok kutyám nem volt, és nem vagyok szakértő, alap dolgokat, botot visszahozza, leül, sétál láb mellett, fekszik és ilyeneket tudok megtanítani, komoly kiképzést nem tudok végigvinni.

A nagyobb gyerek hiperaktív, folyton mozog, oltári hangos, rohangál. Nem tudom, hogy mellé inkább nyugodt, vagy inkább hasonlóan aktív kutya kéne? Őt annyira nem hatja meg, hogy kutya, elég nehezen fejezi ki magát, főleg az érzelmeit, ezért is kéne neki egy kutyatárs, egy kutyahaver.

A kisebb lányka nagyon kis mimóza, szelíd, folyton enni-inni ad a macskáknak is, ha esik hozná be őket, ha hideg van, takargatja, amolyan igazi gondoskodó kisgazdi (lesz). Mellé egyértelműen egy nyugisabb kutya lenne jó, de benne van annyi elfogadás, és szeretet, hogy ő meg fogja kedvelni a kutyát, miatta nem tartok a dologtól. Nem is szekírozza, jól szokott hozzákezdeni, de kicsit megijed, ha meglöki, vagy heves a kutya.

A férjem szereti az állatokat, ő is ugyanúgy simogatja, eteti, kitakarítja az udvart, stb, de ő kevesebbet van itthon, mondjuk úgy, hogy nem sok vizet zavar.

Kertesház, nagy kerttel, ami szent és sérthetetlen, nincs kikaparás, ásás, meg kitaposás, mert akkor oda többet nem megy. Tehát elég tanulékony, szófogadó kutya kéne (nekem.)

Az udvar mondjuk úgy, hogy kutyabiztos, nincs amit tönkretegyen, ami meg mégis, az nem pótolhatatlan. Macska van.

Most annyira sok kutya keres gazdát, lehet válogatni bőven.

Milyen kutya lenne nekünk jó?

A kötődés szempontjából egy kicsi (pl. három hónapos) vagy egy nagyobb kutya a jó (pl. 10-12 hós)?

A lányhoz nyugisabb kutya illene, a fiúhoz egy pörgősebb. De ha "lassúbb" kutyát választunk, az meddig bírja cérnával a fiút, aki meg úgyse fog neki békét hagyni akkor se, ha elfárad?

Ha pörgős kutyát választunk, azt mennyire lehet szoktatni, hogy a picilányt ne lökje, ne dőljön neki, legyen óvatosabb vele?

A kutya ugyan nem a "gyerekeké", de sokat lennének együtt. Másképp viselkedik egy hím és egy nőstény kutya? (Ivartalanítva számít?)

Elsősorban azt nem tudjuk eldönteni, hogy fiú vagy lány (utóbbiak állítólag kedvesebbek, bújósabbak), kicsi vagy nagyobbacska, (mi ennek az előnye-hátránya) és hogy nyugisabb vagy pörgős kutya legyen?

Nem szeretném, ha az egyik gyerekem nem szeretné a kutyát, vagy nem tudnának egymáshoz alkalmazkodni.

Most nyáron én még nem dolgozom, az biztos, és a gyerekek is itthon vannak majdnem egész nap (szünet után is délben hazajönnek), tehát sokat tudunk vele foglalkozni.

Szerintetek?