Mi a parvore virus?
Parvo vírus.
A betegséget először 1980-ban állapították meg hazánkban. A kutyákban előforduló, többnyire súlyos (nagyon sokszor halálos) betegség az egyik leggyakoribb, legveszélyesebb bélgyulladást előidéző ok. Köznapi szóhasználatban elterjedt a macskavész, illetve a parvó kifejezés is.
Előfordulhat minden fajtájú és korú kutyában, mégis leggyakrabban 8 hetes és 6 hónapos kor közötti egyedekben kerül megállapításra. A nagytestű, gyors fejlődésű fajtákban, elsősorban rottweilerekben (de gyakran német juhászkutyákban, kaukázusi juhászkutyákban és amerikai staffordshire terrierekben is) különösen súlyos lefolyású, gyakran halálos betegség.
A betegséget kutyaparvovírus okozza (CPV-2, canine parvo virus). A lefolyás lehet nagyon gyors, gyors és elhúzódó jellegű is.
A fertőződést követő rövid, általában 2-4 napos lappangási idő után mutatkoznak a tünetek. A bevezető tünetek általánosak, például levertség és étvágytalanság, majd rövidesen erős hányás és hasmenés jelentkezik, a nagyon híg hasmenés többnyire véres (lásd 1. kép). A beteg kutyák legtöbbször lázasak, a kiszáradás tünetei mindig láthatóak. A nagyon gyors lefolyású esetekben súlyos fokú elesettség, szinte sokkos állapot (lásd 2. kép) figyelhető meg, a hasfal tapintáskor kifejezetten fájdalmas, feszes.
Laboratóriumi vizsgálat alkalmával jellemző a leukopénia. Léteznek már specifikus próbák is a bélsárban lévő parvovírusok kimutatására.
A jóval ritkább szívizomgyulladásos forma a 3-7 hetes kutyakölykökben szinte mindig elhulláshoz vezet, esetleg idült szívelégtelenség kifejlődését okozza idősebb korban.
A betegség kezelésének egyik legfontosabb mozzanata az infúziózás (szinte kizárólag vénásan adott folyamatos cseppinfúzió), ami a kiszáradástól próbálja megvédeni az állatot (lásd 3. kép). A baktériumos szövődmények kialakulásának elkerülésére széles terápiás sávú antibiotikum injekciót szoktak kapni a kutyák. A sokkos betegek esetleg glükokortikoidot is kapnak. Ezeken kívül természetesen lényeges még a kiegészítő kezelés (hányáscsillapítók, bélnyálkahártya-bevonók, adsztringensek, fájdalomcsillapítók, stb.). A beteg kutyáknak folyamatosan meleg, nyugodt környezetben kell lenniük.
A legfontosabb megelőzési lehetőség a vakcinázás. Mivel a betegség nagyon fertőző (a vírust nagyszámban ürítik a betegek, ami nagyon ragályos és nagyfokú az ellenállóképessége), a még nem oltott kutyánkat óvjuk más kutyák társaságától, illetve ne vigyük fertőzés lehetőségének kitett területre
A betegséget először 1980-ban állapították meg hazánkban. A kutyákban előforduló, többnyire súlyos (nagyon sokszor halálos) betegség az egyik leggyakoribb, legveszélyesebb bélgyulladást előidéző ok. Köznapi szóhasználatban elterjedt a macskavész, illetve a parvó kifejezés is.
Előfordulhat minden fajtájú és korú kutyában, mégis leggyakrabban 8 hetes és 6 hónapos kor közötti egyedekben kerül megállapításra. A nagytestű, gyors fejlődésű fajtákban, elsősorban rottweilerekben (de gyakran német juhászkutyákban, kaukázusi juhászkutyákban és amerikai staffordshire terrierekben is) különösen súlyos lefolyású, gyakran halálos betegség.
A betegséget kutyaparvovírus okozza (CPV-2, canine parvo virus). A lefolyás lehet nagyon gyors, gyors és elhúzódó jellegű is.
A fertőződést követő rövid, általában 2-4 napos lappangási idő után mutatkoznak a tünetek. A bevezető tünetek általánosak, például levertség és étvágytalanság, majd rövidesen erős hányás és hasmenés jelentkezik, a nagyon híg hasmenés többnyire véres (lásd 1. kép). A beteg kutyák legtöbbször lázasak, a kiszáradás tünetei mindig láthatóak. A nagyon gyors lefolyású esetekben súlyos fokú elesettség, szinte sokkos állapot (lásd 2. kép) figyelhető meg, a hasfal tapintáskor kifejezetten fájdalmas, feszes.
Laboratóriumi vizsgálat alkalmával jellemző a leukopénia. Léteznek már specifikus próbák is a bélsárban lévő parvovírusok kimutatására.
A jóval ritkább szívizomgyulladásos forma a 3-7 hetes kutyakölykökben szinte mindig elhulláshoz vezet, esetleg idült szívelégtelenség kifejlődését okozza idősebb korban.
A betegség kezelésének egyik legfontosabb mozzanata az infúziózás (szinte kizárólag vénásan adott folyamatos cseppinfúzió), ami a kiszáradástól próbálja megvédeni az állatot (lásd 3. kép). A baktériumos szövődmények kialakulásának elkerülésére széles terápiás sávú antibiotikum injekciót szoktak kapni a kutyák. A sokkos betegek esetleg glükokortikoidot is kapnak. Ezeken kívül természetesen lényeges még a kiegészítő kezelés (hányáscsillapítók, bélnyálkahártya-bevonók, adsztringensek, fájdalomcsillapítók, stb.). A beteg kutyáknak folyamatosan meleg, nyugodt környezetben kell lenniük.
A legfontosabb megelőzési lehetőség a vakcinázás. Mivel a betegség nagyon fertőző (a vírust nagyszámban ürítik a betegek, ami nagyon ragályos és nagyfokú az ellenállóképessége), a még nem oltott kutyánkat óvjuk más kutyák társaságától, illetve ne vigyük fertőzés lehetőségének kitett területre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!