Sürgős kérdésem van azoktól, akiknek kevés idejük van a kutyájukra - hogyan tartják fent a kiegyensúlyozottságot?
Egy kaukázusiról van szó, én foglalkoztam vele, nem az enyém a kutya, csak nagyon szeretnék a gazdái, ha ő nem állna velük szemben, mint előző kutyáik (moszkvai őrkutyák és kaukázusik voltak azok is). Iszonyat hálásak voltak érte, hogy vállalkoztam rá, annyira, hogy most nekem van iszonyat bűntudatom.
Dolgoznak, két kicsi gyerek mellett.
Ezért elkezdtem szocializálni, sétáltatni, tanítgatni.
A kau olyan szinten elkezdett kötődni hozzám, hogy szökni akar utánam.
Ezért vagy az van, hogy ráveszem a gazdájukat az együttműködésre, a résztvételre, vagy soha többet nem léphetek kapcsolatba vele. Ez nagy kárt okozna a kutyában is, és nekem is olyan ez a gondolat, mintha savat nyeltem volna, fizikailag is rosszul vagyok, mióta megkaptam a lecseszést azért, hogy ilyenbe egyáltalán belekezdtem. Megszerettem ezt a kutyát, nem akarom, hogy szenvedjen.
Erre az egy következményre nem számítottam egy ilyen kaliberű kutyától. Elvileg ezek nagyon kötődnek a családjukhoz és a területükhöz, azokat halálig védelmezik, nem jellemző rájuk a szökés.
A kutya viselkedésével olyan akadályba ütköztem, amit szinte nem-lehet-megoldani.
Egy módja van, ha átadom a gazdáinak, és a háttérből irányítom őket, hogy hogyan kezeljék a kutyájukat (pl. klikker, mert ezzel kezdtem képezni).
A család korábban vállalhatatlannak mondta, hogy sétáltassák, időhiány miatt; én viszont nem tehetem meg, mert a kutya lassan kezd átpártolni hozzám, márpedig nem én vagyok a gazdája, ezt a szerepet soha nem is akartam átvenni tőlük, és szigorúan tilos.
Ma este beszélek velük, és elmondom, hogy nem tudok többet menni, ha ők nem érnek rá a kutyával foglalkozni, és le kell tisztáznom, hogy nincs kutyakiképzés, csak gazdaképzés van.
Lehetetlen, hogy ne legyen semmilyen kontaktus, mert a házuk mögötti nagy, pusztaszerű területet használom kutyákkal való foglalkozásokra, a sajátjaimmal is sokat vagyok ott; a házuk előtti utcán pedig naponta többször is elmegyek.
Szóval ez nagy törés lenne neki; hogyan rendezné le magában, hogy én, aki minden jót megadtam neki nap, mint nap, törődtem vele, közös élményeink és akcióink voltak, egyik napról a másikra rá sem nézek, oda sem megyek a közelébe, és a kutyáimat továbbrángatom, amik hozzá akarnak futni haverkodni, és minden nap együtt játszottak...?
Mit ajánlhatnék, hogy ne "nem" legyen a válasz, mivel győzhetem meg őket?
Hogyan használják ki a kevéske idejüket, hogy erősítsék a kötődést, azaz legyenek közös akciók, és tanítgassák is a kutyát?
Akik szintén ilyen elfoglaltak, hogyan használják ki az idejüket, milyen ötleteik vannak?
Hát, így visszaolvasva nem tudom, érthető-e a probléma, siettem és ideges is vagyok...
Tehát azt szeretném, ha a gazdáik adnák meg a kaunak azt, amit eddig én. Nem baj, ha kevesebbet valamivel, de engem ki tudjanak váltani.
Másképp kapnak egy ugyanolyan kutyát, amilyen az eddigi nemtomhány is volt. Azok a gazdájukra is rámorogtak, szóval vigyázniuk kellett velük. Ők foglamazták meg úgy, hogy "elmebetegek".
Még épp időben lennék, még éppen befolyással tudok lenni rá, mivel már lassan felnő, és akkor kemény lesz szocializálni és figyelmet elérni nála...
válasza:A kutyát megalapoztad és már csak a gazdákat kellene.
Együtt kell foglalkoznod a gazdikkal és a kutyával.
Azt, amit tanítottál a kutyának - vagy éppen tanítasz - azt a gazdiknak is meg kell ismételni.
Én "Falka" orientált vagyok :) ezért csak arra tudok következtetni, hogy te vagy a falkavezér, a kutya a közvetlen követőd, a gazdik pedig a kutya alatt vannak 6 lábbal...
Ha nem emeled őket a kutya fölé (mert ugye magukat sose fogják, ha nem tudják, hogy mit kéne csinálni), akkor ellenük is fordulhat, merthogy ő a következő a ranglétrán utánad.
Amúgy az elmondásod alapján ilyen embereknek nem kutya kell, hanem egy önálló valami, amivel/akivel nem kell foglalkozni. Mondjuk egy gumilabda, amit egymásnak dobálhatnak, vagy egy plüssállat, ami nem nyüszög, ha a mosógépbe bedobod :)
válasza:Igazából sztem ugyanezt mondd el, amit ide leírtál, csak rövidebben és érthetőbben:)
Ajánld fel a segítséged, azzal a feltétellel, ha munka után ők is részt tudnak venni egy-egy "foglalkozáson".
Szerintem erre minden embernek van egy órácskája.
Egyébként mennyi idősek a gyerekek?
A nagyobbik, a fiú, 6 éves, még ovis, a kisebb, a lány 4 éves, természetesen ő is ovis.
Én attól félek, hogy abban az egy órában a gyerekekkel foglalkoznak kizárólag, és nem gondolják, hogy ebbe a kutyát is be tudják illeszteni, hiszen a gyerekre sincs elég idejük...
Nem voltam képes ma menni hozzájuk beszélgetésre, nem készültem fel rá, úgy akarok eljönni, hogy a kutya rendben lesz, ehhez pedig ki kell dolgoznom, hogy mit mondok, és hogyan adom elő, hogy a kutya jöjjön ki belőle jól.
Olyat nem mondhatok, hogy nem való nekik kutya, mert akkor tuti, hogy elküldenek melegebb éghajlatra, szeretik azt a kutyát...
Azt fundáltuk ki, hogy az udvarba próbáljuk bevinni az életet. Az én kutyáimat nem tudom otthagyni, mert amint kilépek a kapun, megáll az élet, és ott várnak, amíg nem jövök vissza, nem fognak törődni a kauval. Szóval keresek kutyát, amelyik alkalmas lenne rá...
Fejér megyei kutyásokat nem ismertek? :)
Ill. megmutatom, mi az a klikkerképzés, és azt kérem, hogy napi kétszer 5 percre vegyék elő, és adjanak agymunkát a kutyának. Remélhetőleg ha ez megteszik, akkor motiválja őket rá, hogy igenis hozzanak áldozatot, és legyenek aktívan részesei a kutyájuk életének.
Aztán meglátjuk, hogy hogy alakul az egész...
válasza:Szerintem ne akarj klikkereztetni időhiányos gazdikat, mert ahhoz elsősorban türelem kell. Inkább egyszerűen csak tanítsd meg nekik, hogyan bánjanak a kutyával, falkavezérség, miegymás. Mást nem tudsz tenni; ha nekik nincs idejük foglalkozni vele, akkor a legjobb, amit tehetsz, hogy a konfliktusok megelőzésére helyezed a hangsúlyt. Nem fognak vele csak azért klikkerezgetni, mert te azt mondtad, egyrészt mert az türelemjáték, másrészt nagyon könnyű elrontani, és utána még téged fognak szidni, hogy micsoda baromságot javasoltál, csak elrontja a kutyát.
Én azt mondanám, hogy találjanak egy játékot, amit szeret a kutya, és játsszanak vele minden nap egy kicsit, meg igenis vigyék ki sétálni, erőltesd rájuk, kutyát vettek, vállalják a következményeit. Ha akarják tanítgatni, akkor gyakorlatoztassák hébe-hóba, a már tanultakat ismételgessék. Újakat biztos nem fognak tanítani idő és akarat híján (és az akarat biztos hiányzik, mert mindig tudjuk, az embernek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen).
És ami a legfontosabb, ne egyik napról a másikra hagyd ott őket. Vegyél erőt magadon, mondd meg, hogy jössz még pár alkalommal ŐKET tanítani, aztán viszlát, marad a távsegítség. Nem lesz baj, ha ők elkezdenek foglalkozni kicsit a kutyával, de éppen ezért magyarázd el nekik, hogy ez mennyire fontos egy ilyen kutyánál. Azt sem ártana tudatosítani bennük, hogy legközelebb valami szolidabb fajtával próbálkozzanak...
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!