Így is megtaníthatom neki? Vagy így nem lesz 100%-os?

Az utcán akarod póráz nélkül sétáltatni? Szerintem az egyáltalán nem jó ötlet, sőt tilos is.

Meg én úgy vagyok vele, hogy szerencsétlen kutya, ha már póráz nélkül van, akkor hadd futkosson arra, amerre ő akar. Ne kelljen még akkor is a lábam mellett jönnie. Erre alkalmas pl egy rét a városon kívül.

De utcán mindenképp póráz, akkor viszont jöjjön láb mellett.

értem én a számdékod, de a póráz a kutya védelmében is van. pl ha megijed egy hirtelen hangtól, akármilyen szépen ment is a lábad mellett már 2 hete, el fog futni ijedtében. fel kell készülni váratlan dolgokara is. ahhoz is kell ha sok a kóbor kutya mág véletlenül se tudjon odafutni és idejében irányt váltiztathass ahelyett h egyszer ha nagyfiú/lány lesz ugy döntsön h ő inkább felveszi a harcot.

pórázon vidd ki ki rétre mezőre de zárt helyen tanítsd erre.

amikor a kb 3 hónapos kopómat megtaláltuk 4 napig ugy jött a lában mellett h csak lestem h ez nem semmi. aztán felbátorodott és mostmár menne a francba.

amugy is nagyon pici még, tanítgatni lehet ül fekszik trükkök, de aztán 7 hónapos kora körül majd elkezd kamaszodni, be fog próbálkozni egy csomó mindennel h meddig mehet el. oylan lesz mintha semmit sem tanult vna...kamaszodnak ők is.erre figyelni kell.

Gyorsabb és veszélytelenebb, plusz a kutya is sokkal hálásabb, ha egy pozitív megerősítéses technikát alkalmazol. Egyébként persze, hogy így is lehet, de látod, hogy 2 hét alatt napi 5-6 gyakorlással sem biztos az eredmény, pedig már szinte egy láthatatlan póráznak kellene lennie köztetek, aminél nem számít, hogy mi történik, ráadásul a kutya az irányításod alatt marad, és szabadon, kutya nélkül tudsz intézkedni, ha támadás van.

A helyben maradás jól megy neki? Ez nagyon fontos, ha szabadon sétáltasz, így tudod kihagyni veszélyes helyzetekből, például.

Én úgy tanítottam a saját kutyám, hogy jutalomfalatot tettem az ujjaim közé, és egyszerűen magamhoz hívtam, az orra elé raktam, és elindultam. A kutya követte a kezem, így láb mellett jött. Ha nem erős a kötődés köztetek, akkor csináld fokozatosan, először olyan körülményeket keress, ahol megbízhatóan figyel rád.

Első gyakorláson sorozatban megkapta egy-két méter után megjutalmaztam, majd csináltuk tovább. Itt csak azon volt a hangsúly, hogy megértse, mit akarok.

Aztán folyamatosan növeltem a távolságokat, végül már 200 métert megtettünk hiba nélkül, amikor csak azt kezdtem jutalmazni, amit igazán szépen csinált, például nem volt eltávolodás.

A parancsszót a második gyakorlástól kezdtem használni.

Ha azt szeretnéd, hogy körülötted mászkáljon szabadon, de ne hagyjon ott semmiért, akkor tiltó szavakat kell használnod.

Nálam a Hagyd! élőlényekre vonatkozik, az Állj! pedig azt lövi be, hogy merre milyen messze mehet tőlem.

Ma már, ha akarom, nem lép le a járdáról, az útra pedig sohasem engedélyeztem a rálépést, csak amikor a lábam mellé rendeltem.

Egyedül az Állj!-t tudom elmondani, a másik magától jött, egyszerűen arra reagált, hogy tiszteletet parancsolóan kiáltottam rá, és hamar összekapcsolta...

A megállást néhány méterről kezdtem mondani, eleinte szinte rádörrentem, így egyértelmű, hogy megállt és rám figyelt, mi a fenét akarok. Akkor megdicsértem, és feloldottam. Volt olyan problémánk, hogy a behívással kötötte össze, tehát megállt ugyan, de odavágtázott hozzám, mert úgy gondolta, ezt várom el... ezt úgy semlegesítettem, hogy a megállás pillanatában távolról megdicsértem, aztán elkezdtem futni felé; vagy futott velem szinkronban, vagy odafutott hozzám, de akkor nem kapott dicséretet, nem figyeltem rá. Hamar eljutott oda, hogy állj-nál megállt és bevárt engem, akkor dögönyöztem, és feloldottam.

Öhm, itt se veszélyes környezetben kezd; így nem kell kiáltanod; én élesben indultam.

Ha fokozatos távolságokkal csinálod, úgy a legkönnyebb rádöbbenteni, hogy nem kell odajönnie hozzád, mert hamar odaérsz mellé.

Ha sokat gyakorolsz, akkor megérti, hogy állj-nál meg kell állnia, aztán más irányban tovább haladhat. Mindig, ha túllépne a láthatatlan határon, akkor használod a parancsszót. Gyorsan összekapcsolja a korábbi élményeket a helyszínekkel, ha következetesen mindig ugyanazt a határt jelölöd ki adott helyszíneknél. A tereptárgyakat és természetes (ill "természetes") határjelölőket jól használja, pl. az árkokat, ill. a talajminőség is jó tájékozódási pont, pl. a füves részeken bárhova csatangolhat, mert nem jár rajta autó. Ha mégis, akkor egyszerűen behívom, nem az álljt használom, mert az megzavarná. Legyenek viszonylag állandóak a határok, hogy a szabadon engedés ne folyamatos parancsolgatásokból és örömrontásokból álljon.

Kb. ennyit tudtam írni, majd még elgondolkozok rajta, de most elég kába vagyok, bocsi :D

Ja igen, ha így csinálod, akkor később az állj-t már tényleg csak veszélyforások elkerülése végett kell használnod, nem arra, hogy hol meddig mehet.

Klikkerrel gyorsabban haladsz. Én most (tegnap) kezdtem használni, és a kutyám már most jobban koncentrál.