Szerintetek mikor válik az egészséges kutyázás beteges mániává?
Hát, a párom családja engem tart ufo-nak. Igazi régimódi falusi család. Az egész család ámult, mikor beoltattam a kutyát, és bejöhetett a házba,és orvost hívtam ha beteg volt. Mert náluk az a divat, hogy ha elpusztul hozunk másikat.
Szerintem a beteges, mikor valaki a többezer ft/kg-s tápokat veszi a kutyánk, és a kutya gyakorlatilag többe kerül, mint saját maga, amikor valaki azért nem vállal gyereket, mert kutyája van, és amikor beszűkül a kutyák világába, és már mindent ennek rendel alá.
Szerintem akkor válik betegessé, ha az emberi kapcsolatok rovására megy, vagy akadályoz a sikerben boldogulásban. Nem egy esetet tudok amikor kapcsolat (sőt házasság) ment tönkre a kutya miatt, mert az egyik fél annyira belebolondult a kutyába, hogy szart a másikra. A fontossági sorrend ne boruljon fel.
Olyat is láttam amikor valaki annyira közel került a kutyájához érzelmileg, hogy teljesértékű (emberi) személynek tekintette, pl úgy szerette minha e gyereke lenne, vagy a párja. Például az együttalvás nem éppen egészséges érzelmileg (és mellesleg testileg sem).
Most sokan azt fogják írni, hogy anti-kutyás vagyok de még mielőtt itélkeznétek, figyelmetekbe ajánlom, hogy 2 kutyám is volt, végigkísérték a gyerekkoromat, és sokat jelentettek nekem. De számomra megmaradtak annak amik: háziállatok (nem pedig hálótársak, legjobb barátom, szerelmem, gyerekem, stb).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!