Szeparációs szorongás. Ki lehet nevelni egy kutyából?

A szeparációs szorongásnak általában két oka lehet, a gyakoribb a nem megfelelő rangsor: [link]

[link]

A másik, és ez a sokkal-de sokkal ritkább, hogy a kutya önállótlan, túl erősen kötődik, nem tud egyedül megoldani problémákat.

Ilyenkor van az, hogy egyébként semmi nem utal rangsorproblémára, a kutya tökéletesen behívható, bármiről letiltható, mindenben szót fogad a gazdájának.

Ilyenkor az önállóságon kell dolgozni.

Mindkét esetben megoldás, ha a gazda kap segítséget a kutyaiskolában a helyes neveléshez.

Ki lehet nevelni belőle, de nem egyszerű és nagyon hosszú folyamat.

A kutyasuli lehet segítség, de nem hinném, hogy neki az engedelmességgel lenne baja, de ott lehet megtalálni a szakembereket, akik tudnak tanácsot adni arra, hogyan kezeljék ezt a helyzetet.

Viszont, ha ők vakok, illetve süketek a problémára, akkor te sem sokat tehetsz.

Az én szomszédaim kutyája is folyamatosan sír, ha nincsenek otthon, bepisil, ömlik a szájából a nyál, szélsőségesen durva szorongása van. Engem nem zavar, nálam is van kutya, kettő is, meg én ágyudörgésben is tudnék aludni, csak a kutyát sajnálom.

Több generációs értelmiségi család, a fiuk minisztériumi dolgozó, jogász.

Adtam nekik egy Fennel könyvet ajándékba, és többször hangsúlyoztam, hogy kutyasulis oktatónak tanulok, segítek szívesen megoldani ezt, mert borzasztó lehet szegény kutyának.

Könyvet megköszönték, soha egy kérdés nem jött. A kutya eőtt álló nap ott van háromféle kaja, persze nem eszik semmit, zörögnek a csontjai. Képtelenek segíteni rajta, pedig az eszük meg a szeretetük is meglehetne hozzá, de valamiért mégsem. Annyit bírtak mondan, hogy ők nem akarnak már egy ennyi idős kutyát "idomítással" stresszelni. Na erre már nem tudtam mit mondani.