Az egyik kutyánk állandóan gödröket ás. Vajon miért teszi?

Némelyik kutyát nem lehet róla leszoktatni :) Nővéremék jópár éve örökbefogadtak egy útszéli ebet, na ő olyan gödröket ásott, hogy már gondolkodtak, hogy elviszik a 4-es metro építésére, jó pénzt kapnának érte :) Nem is gödröket, már alagutakat ásott, 2 m-nél magasabb rokonom nyakig a gödörben volt, és nem érezte az alját... mindezt nagyjából egy óra alatt ásta ki, elképesztő sebességgel. Volt, hogy kb 20 m hosszú alagutat épített a kertből a szomszéd házig egy éjszaka alatt. (Probléma sosem volt belőle, mert két telek/ház az övék, az egyikben laknak, a másik, szomszédos az üzletük) Sógorom azzal töltötte a hétvégéit éveken át, hogy betemetgette ezeket :) Pedig nem unatkozott, volt társasága, az udvaron egész nap jöttek-mentek az emberek, nem volt félős sem, vad sem, rengeteget rohangált, minden hétvégén több órás túrára vitték, sokszor hétköznap is változó időközönként, és volt társasága is, egy másik kutya. Szegényke amikor el kellett altatni a társát bélcsavarodás, meg hasonló problémák miatt (pedig rendszeresen kapott féreghajtót, jó minőségű kaját), napokig ki akarta ásni mindig a tetemét, mert érezte hogy ott van, és nem értette, miért. Aztán amikor megszülettek a gyerekek, leszokott az ásásról, öreg is volt. Azóta már ő is elpusztult.

Csak azért írtam le, mert nem mindig segít az, ha lefoglaljuk a kutyát vagy kifárasszuk. Főként útszéli ebeknél. Elképzelhető, hogy valamikor így védte magát éjszakára pl, hogy gödröt ásott, ezért erről nem tudott később sem leszokni, a háza, búvóhelye ellenére.

Az én kutyám is elég sokat ás, hosszúszőrű skótjuhász, főként nyáron szeret ásni, és belefeküdni a hűvösebb gödörbe. Nem volt más megoldás, mint hátul kialakítani neki egy kis területet, ahol szabadon áshat magának, néha még be is segítek neki egy lapáttal :) Neki fizikailag volt rá szüksége, a nagy meleg miatt. Ha virágoknál ás mégis, azért kap, tehát egyre ritkábban teszi. A víztől meg retteg, majd szívbajt kap amikor mégis elkapom és lelocsolom, de aztán már élvezi, hogy nem fő meg :)

A mi kutyáink is ásnak, de nem hiszem, hogy ez "kóbor eb szindróma" lenne.

Mi erdő mellett lakunk és ásnak ki néha kisebb rágcsálókat, vakondot, bogarat, de elássák a játékaikat, csontokat, kenyeret.

Volt, hogy a frissen vásárolt 3 sípolós gumicsontot a szuka alig 5 perc alatt eltüntette. Ehhez persze legalább tíz gödröt ásott, mert nem mindegyiket találta megfelelőnek. Később egy játékot megtaláltam virágültetés közben, a másik kettő azóta is tuti helyen van.

Nyáron meg a meleg miatt ásnak.