ÁLLATMÁNIÁS vagyok. Az állatok a mindeneim. Betegség?

Én is ilyen vagyok, nagyon kötődöm az állatokhoz.

De véleményem szerint az állatoknak nincsenek gondolataik. Vannak érzéseik, de nincs lelkük. Ami belőlük jön, az mind ösztönös.

Őket nem rontják meg érzések, indulatok, gondolatok. És a mai világban az ember ezt az őszinte ragaszkodást, szeretetet gyakorlatilag csak az állatokban találja meg.

Én azt mondom szeresd az állatokat, és ne zavarjon, ha mások nem mindig értik meg a ragaszkodásodat.

De arra azért vigyázz, hogy az emberi kapcsolataidat ne tegye tönkre ez a kötődés.

Nekem sok idő kellett ahhoz, de megtanultam, hogy van egy határ az állatok iránti szeretetben. Erre akkor jöttem rá, amikor azt mondták, hogy a kutyámnak gyenge a szíve, és nem valószínű, hogy sokáig fog élni.

Napokig sírtam, de édesanyám azt mondta, hogy ne sírjak a kutyám előtt. Mindent meg fogunk tenni érte, amit lehet, de ne legyek szomorú, mert a kutyám nem érti, hogy miért sírok. Ő nincs tisztában azzal, hogy egyszer meg fog halni.

Nekem annyi a feladatom, hogy vigyázzak rá, és biztosítsak neki boldog életet, amíg lehet.

Időközben kiderült, hogy az állatorvos eléggé eltúlozta a dolgot, és közel sincs olyan nagy baj, mint mondta:)