Hogyan oldanád meg ezt a problémát?

Hát, mivel én még nem élek egyedül, így muszáj nekem is kompromisszumokat kötni otthon. Például, mikor új kutyust kerestünk a menhelyen voltak nagyon tündéri rottweiler keverékek, de ők anyám miatt szóba sem jöhettek, mivel ő nem csípi az ilyen típusú kutyákat.. :/

Egy másik esetben valahogy felénk keveredett egy kidobott dobermann keverék, fiatal volt nagyon, (szerintem még 1 éves sem lehetett) minden vágyam lett volna, hogy megtarthassuk, mert nagyon intelligens kutya volt és az első perctől úgy követett... De anyám itt is közbeszólt, ugyanis ő pont a dobermannokat nem szereti még... Így más vitte haza. Pedig ő rögtön a mi házunk elé telepedett le.

Nálunk amúgy elég változatos fajtájú kutyák voltak eddig (ír szetter, német juhász keverék, foxi keverék, snauzer keverék és ugye most a mostani terrier keverék kutyánk) :)

Az első kutyámat még az utcáról szereztem be.

Nem kérdeztem én semmit, egyszerűen hazavittem és kész.

A muteromnak nem tetszett. Azt mondta, hogy egy kutyával nem fog egy levegőt szívni a lakásban.

Visszabeszéltem, mondtam neki, dehogynem fogsz.

Egy darabig ment a cirkusz.

Aztán egyszer a kutya rosszul lett és a muteromból előjöttek az anyai ösztönök, és utána már nem volt kérdéses, hogy egy levegőt szív e vele.