Egy feljebb álló kutya, dönthet a falkavezér "mellett? "

Nem velem kell foglalkoznod, hanem magaddal!

Ha azt hiszed, hogy ezt a sok mindent azért írtam, hogy téged basz..tassalak, akkor tévedsz.

Tényleg sok bajod lesz még, és bocs, hogy ez érdekel, sajnálom. Nem látod a fától az erdőt. Nem vagyok hülye.

Majd egyszer gyerekeid lesznek. Köztük is így fogsz különbséget tenni, mint a kutyák között? Vagy szerinted a gyerekek nevelés is jó biznisz lesz?

Te hergeled itt a jó népet, mert nem azt mondod, hogy egyszerűen gyűlölöd a kis testű kutyákat, az szíved joga lenne. Nyomatod itt a szöveget, hogy "nem jók semmire, csak arra, hogy összeszarják a lakást." Aztán csodálkozol, hogy a szándékos megbotránkoztatásra valakik meg is botránkoznak. Nézd. Azt hiszem, én is próbáltam neked, mint embernek elmagyarázni, hogy amit érzel, az a te dolgod, de amit állítasz, az helytelen. Ha ennyit sem tudsz megérteni, és csak azt szűröd le, hogy letámadtunk, azzal tényleg csak azt éred el, hogy normálisnak semmiképp nem nevezteted magad.

Sajnálom ezt az egészet, mert tényleg nem ez volt a célom.

Egyszerűen bele kell törődnöm, hogy vannak a világon olyan emberek, akikkel érdemben nem lehet vitázni, mert agyilag alkalmatlanok rá.

Éld az életed, csak sajnálni tudom a kutyádat, és előre a még meg nem született gyerekeidet, mert mi van, ha esetleg úgy gondolod, hogy a fiú az jó, de mondjuk a lánygyerek nem jó semmire, csak arra, hogy összeszarja a lakást, és hisztizzen.

Vannak gondjaid, de ezen csak akkor lehet változtatni, ha belátnád, és akarnál is rajta változtatni.

Remélem, a korral majd te is megváltozol, a serdülőkor nagyon nehéz, és mindenki azt hiszi ilyenkor, hogy mindent ő tud a legjobban, ő a világ közepe, és neki nehogy bárki is meg akarjon mondani bármit, tudom.

Tényleg bocsánatot kérek tőled, és nagyon remélem, hogy az élet majd megtanít rá, hogy nem így van, és kívánom, hogy ne legyen hozzád túl kegyetlen!

Szia.

Ja és olvasd végig újra az egészet, hogy ki, milyen kulturáltan szólt hozzá a dolgokhoz, még, ha már tényleg köze sincs az eredeti témához, amiért én is még egyszer elnézést kérek a kérdezőtől!

Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer elérek arra szintre, hogy normálisan tudok válaszolni valakinek, aki totál ok nélkül lek.urvázza az anyukámat, aki egy nagyon jó szándékú és kedves, empatikus ember, aki soha senkinek nem ártott, csak segített és megtanított, hogy normálisan viselkedjek másokkal.

Egyszerűen nem adtam okot rá, hogy így beszélj, sőt, te adtál, én mégsem tettem ilyet.

Ez egyszerűen csak neveltetés kérdése. Vagy genetika, rosszabb esetben.