Miért ugatja indokolatlanul kutyám a másikat?

Van egy tacskóm, mindenki mondja, hogy ugatós a tacskó. És egy nagyobb, Ő csöndesebb, német juhász. Ő inkább elücsörög, fekszik, nyugis. Már idős szegény 13 éves nehezen közlekedik, és már rosszul hall. A tacskó olyan 6-7 éves.

Régen a tacskót befogadtam még fiatalnak. Addig, a nagy volt fölötte a rangsorban, de ahogy idősebb lett, már a tacskó van följebb.

Régen is ugatta a tacsi, de nem ennyit.

Sokszor csak nem is tudom, de a semmiért is ugatja. Oda megy hozzá, és ugat rá, de sokáig. Olyan egyenletesen. Meg felugrál a fejéhez. Azt hittem egy ideig, hogy csak játszani akar. De, nem úgy tűnik. Szóval a nagy, csöndes, nem szól, látszik rajta, hogy nem tetszik neki, de "tűri" az ugatást. Sokszor már én szólok rá, mert nem akar leállni az ugatással.

Szegény kutyám meg már eléggé rosszul hall, szerintem semennyire, és gondoltam, hogy ezért lett rossz a hallása, mert minden nap ugattak hozzá közelről.

Beszéltem több ismerőssel akinek van kutyája, és az lett a válasz, hogy "P már csak ilyen, nem tudsz mit tenni..."

De, szerintem ilyen nincs a kutya nevelésben.

Csak, nem is tudom mi a gond, miért "cukkolja" a tacsim a nagyot. Egy könyvbe sem említenek hasonlót.

Valaki találkozott hasonlóval?