Miben változott a kutyatartás a 70-80as évek és a mostani jelen kor között? Mik a tapasztalatok?

Szerintem sokat javult a színvonal. Ha csak a szülei és nagyszüleim emlékezéseit nézem, akkor még az ivartalanítás egyáltalán nem volt divat, sőt, csak akkor végezték el, ha valamilyen eü ok miatt muszáj volt. Vidéken mondjuk még akkor sem sokszor, inkább elpusztították a kutyát és hoztak a szomszédtól másikat...

A menhelyek azért nem voltak ennyire tele, mert nem is volt ennyi menhely. Volt a sintér, aki begyűjtötte a kóbor ebeket, mint ahogy ma is teszik, de akkoriban még nem volt előírás a 14 nap, így ha nem volt hely, akkor a régebbieket azonnal leölték. Minden háznál természetes volt, hogy születnek kiskutyák, többek között a sok önsétáltató eb miatt is. Azonban sokkal durvábban ment a szaporulat leölése is, ha nem tudták őket elajándékozni. Manapság azért a tévében eléggé nyomatják az állatkínzás ellenes témát, ami azért nagyon jó, mert ennek köszönhetően is csökkent valamennyire a nem kívánt kiskutyák földhöz csapása, vízbe fojtása, élve elásása. Bár sok ilyen van még mindig, de azért ma már kevesebb. Nem hinném, hogy kevesebb kutya születik, talán egy kicsiivel igen, de mivel sokkal több a menhely, a nem kívánt szaporulatot most ott látjuk, az elpusztításuk helyett... Bár az esetek többségében szerintem arról van szó, hogy a kicsiket elajándékozzák, aztán ha megnő és már nem olyan cuki, akkor kerülnek a menhelyre, nem egyből.

A modern tápoknak szerintem nem sok köze van a kutyák életkorához, a családomban rengeteg kutya megélt 15 éves kor fölött is annak idején, pedig nem tápot, de nem is kutyáknak főzött ételt kaptak, hanem moslékot. Nem mondom, hogy ez a kutyának a legjobb, de nem is feltétlen a csodatáp a titka a hosszú életnek. Egyébként szerintem a legegészségesebb az lenne, ha külön a kutyának főznének az emberek, de ez macerás, drága és sok idő. Nyilván a felgyorsult világban kényelmesebb fölbontani a tápos zacskót is odatenni a kutya elé.

Az is örvendetes, hogy egyre több könyv, film és ismertető van a neveléssel, kiképzéssel kapcsolatban és egyre több a kutyaiskola is. Régen ilyen elvétve volt csak.

Az internetnek hála a tenyésztés is átalakult, könnyebb megismerni a fajtákat, behozni újabb vérvonalakat, a mesterséges termékenyítés lehetőségéről nem is beszélve.

Egyre több ember kezeli a kutyát családtagnak és nem csak egy jószágnak.

Bár én azt tapasztalatom, hogy a nagyobb városokban sokkal fejlettebb a kutyás kultúra, az emberek is nyitottabbak az újra. Vidéken sokkal berögződöttebbek a régi szokások és ezeken az emberek is nehezebben változtatnak, mert a "modern kutyázást" talán sznobizmusnak, majomkodásnak tartják... Pedig pl. a kóbor kutya kérdés is ott a súlyosabb... Milyen érdekes párhuzam, ugye?

Sok-sok emberöltőnek kell még eltelnie, mire komoly változások lesznek a fejekben, de én bizakodó vagyok, mert ha azt mézem, 30 évvel ezelőtt hol tartottunk, akkor már így is hatalmas utat tettünk meg!

Azt hiszem igazad lehet, de én mégis a középutat választottam.

Nemrég költöztem falura, és mivel ízig-vérig városi vagyok, ma is értetlenül állok a falusi mentalitás előtt, ami a kutyatartást illeti. Nekem vadidegenek beszólnak, hogy miért kell sétáltatnom, miért adok rá ruhát, miértcsinálom ezt, meg azt, amíg azt szem elöl tévesztik, hogy ez mind a kutya érdekeit szolgálja( a ruha is a nagyon hideg éjszakákon)ellenben az 1 m-es lánccal szemben amin tengődik az ebük. Nem foglalkoznak a kutyáikkal szemét módon bánnak velük. Mégcsak nem si házőrzésre tartják, mert akkor nem ilyen kis láncon kéne dugdosni őket a hátsó udvarban.Ez egyszerűen felháborító! Van, ami sosem változik! Ilyenkor legszívesebben nekikugranék, az első szóra! Dehát nem sokat érnék el vele!

A legjellemzőbb 30-40 évvel ezelőtt az volt, hogy dolgoztak a kutyákkal. Tereltek, őrizték a nyájat, vagy éppen tejeskocsit húztak. Nem kaptak annyit és olyan minőségűt mint most, általában főtt húst és csontokat, maradékot.

Nem lett jobb az életük véleményem szerint a kutyáknak. Minden kutya el van kényeztetve, nem dolgoznak, nem csinálnak semmit. Óvják őket a széltől is, nem hagyják, hogy az ösztöneiknek éljenek.

Változnak az idők. A kutyák mostanában csak a családban vannak, nem szaladgálnak annyit, és természetesen több a problémás, agresszív eb. Régen tudták őket nevelni.

De most is az ember mellett vannak, szolgálatot teljesítenek, van, hogy terelnek és őrzik a házat. A kutyák csak kutyák maradnak, és az ember mindig is szeretni fogja ezt a fajt.

Hát a munakutyások között(külfölf) még mindig vannak olyanok akik lovagló pálcával képzik az IPo-s kutyákat :O

Egyébként egy profi verseny kutyát szerintem fontos szüretni,hogy ha valami baja van kiderűljön időben és pl ne a pályán esen össze mert ne mtudták,hogy beteg.

Szerintem egyértelműen javúlt a színvonal,de még mindig kőkorszaki jópár gazdi x.x

Vidéken még mindig furcsa szempontok vannak... Én pesti vagyok,a párom vidéki,én kutyabolond,Ő nem,de toleráns :)

3 kutyánk van.Nem ölebek,de bejárhatnak a lakásba, állatorvos is rendszeresen látja őket,sétáltatjuk,stb. A párom családja ( igazi falusi,régimódiak ) pl nem értik,hogymikor beteg lett az egyik kutty,miért nem ütöttük agyon,ahelyett,hogy pénzt áldozunk rá,azt a Maritó majd hoztok újat. A sétáltatáskor,ha anyósom szembejön,mindig csodálkozik,hogy minek cibálom azt a dögöt. Szóval ez vidék. Még az állatorvos se érti,hogy minek sétáltatok,meg hogy engedhetem,hogy a kutya,ha olyanja van,a nappali közepén aludjon...

Régebben a kutya, macska a háznál félig-meddig haszonállat volt (kutya: házörző, macska: egér/patkányfogó), mivel nem hozott tényleges hasznot ezért a többséggel nem foglalkoztak és ha elpusztult akkor hoztak másikat. Nem ragaszkodtak hozzájuk. Az állatorvosok sem igazán foglalkoztak velük (elsősorban vidéken), hiszen nekik leginkább a valódi haszonállatokkal volt dolguk. Vidéken (minnél messzebb mész a nagy városoktól annál inkább) sajnos még ma is ez a realitás...

Részben a "nyugati" állattartási kultúra hatására, részben pedig mivel egyre többen élnek városban kezd kialakulni nálunk is a társállat fogalma.

A városban tartott kutyák, macskák azért tűnnek elkényeztetettnek, mert most alakulnak át a háznál "megtűrt" állatból társállattá. Persze sokan kicsit túlzásokba esnek ebben is. Mivel a társállattal szemben mások az elvárások ezért az ilyen kutyára kissé ferde szemmel néznek az elavult nézetek szerint élők.

79 óta kutyázom és 83 óta munka kutyázom.

Régen nem volt ilyen kutyakultusz mint most.

Ez nagyon jó azért mert mióta nyugatról jön rengeteg információ és Tv műsor (Cesar Millan) azokból is kutyatartó lesz akik idáig nem voltak.

Régebben még ennyi kutyaiskola sem volt mint manapság.

Az nem igaz, hogy a kutyákat verték meg rángatták és kínozták a kutyasulikban.

Nyilván egy megadóbb típusú kutyát könnyebben lehetett kezelni mint egy keményebb kutyát, de ez most is így van.

A keményebb kutyák közül kerültek ki a legjobban dolgozó kutyák.

Régen még ennyiféle kutyatáp sem létezett. Egy volt a KUKE és volt egy konzerv a DARLING ami vérből készült és jó büdös volt.

Ennyi féle kutyafajta sem volt mint manapság. Jó mert mindenki az igénye szerint válogathat kutyafajták között.

Régebben az ivartalanítás nem volt divat, bár én az elsők között voltam akik ivartalanított, mert más neműek voltak a kutyáim.

Aki kutyát vagy macskát tartott Pesten az ugyanúgy vitte orvoshoz mint most. Megfizethetőbb volt. Mivel az akkori bérekből jobban meglehetett élni.

Most ha a kutyám megbetegedne igencsak gondot okozna az orvosi költségek kifizetése.

Mivel annyiféle táp nem volt én üzemi kosztot adtam a kutyáimnak. Az egyik elélt 15-évig is.(1986-2oo1)