Segítség! Vettem egy kiskutyát és úgy érzem, depresszióba estem! Mit csináljak?

Szia!

Nem aggaszt valami a kiskutyáddal kapcsolatban?

Pl. hogy ha ne adj Isten beteg lesz, nem tudod majd fizetni a kezelést?

Én is megkérlek rá, hogy majd ajándékozd akkor el, de biztos vagyok benne, hogy azt tennéd.:)

Foglalkozz vele,játsszatok stb.

Pár nap múlva már nem tudsz nélküle élni :)

jah és még valami:

Ha kutyát tartasz, akkor magadra is vigyáznod kell, nehogy elkapj valami kutyáról-emberre terjedő kórokozót, és meg kell szoknod, hogy evés előtt mindig moss kezet, meg pl. kutyázás közben ne nyúlj a szemedbe vagy a szádba olyan kézzel, mert a bajok emiatt vannak.

És számíts rá, hogy a kutyus megfogja a cicákat, azaz nem szerencsés, ha a szomszéd cicát tart. Jah és ha megharap valakit, abból a kutyádnak vagy neked bajod lehet. Gondold át.

Előző voltam. (67%)

Párom is ugyanígy volt. Több mint egy évet várt a kiszemelt párosításból származó kutyára. Ő is nagyon készült rá, hisz nem véletlenül választotta azt a tenyésztőt, azt az almot. Külföldről jött, ezért az első három hónapban csak képeken, meg egy pár videón látta, de csak róla tudott beszélni, nagyon várta már, nagyon lelkes volt. Nem is első kutya volt, tehát tudta mi vár rá. A másik menhelyi, több gazdát megjárt, mert nagyon problémás volt, de kitartott mellette és mondhatom, hogy a legjobban nevelt kutya lett, akit ismerek.

Aztán megérkezett a kölyök, de rengeteg baj volt vele. Mivel három hónapos koráig volt a tenyésztőnél és ott nevelést nem igazán kapott, ezért borzasztóan viselkedett, természetesen nem volt szobatiszta, a másik kutyával sem jöttek ki jól stb. Nagyon elkeseredett a kezdeti nehézségek miatt, már az is megfordult a fejében, hogy visszaadja. Aztán teltek a hetek, hónapok és a következetes nevelés meghozta gyümölcsét. Egy borzasztóan jófej kutya lett belőle és úgy néz ki a felé irányuló reményeket is beváltja.

Csak annyit tudok mondani, hogy fel a fejjel és kitartás! Foglalkozz vele sokat, játssz, neveld és hidd el pár hét után nagyon fogtok egymáshoz kötődni.

Velem is történt már hasonló. Tavaly nyáron hoztuk haza az első előre tervezett kutyám (előtte volt már 3 utcáról befogadott), nagyon-nagyon vártam már. Aztán mikor elhoztuk, egy hétig olyan furán éreztem magam, kétségek merültek fel bennem, hogy mi van ha hülyeséget csináltam? Bizonyára a kialvatlanság is hozzájárult, mivel rögtön elkezdtük szobatisztaságra nevelni, éjszaka is 2-3 óránként pisiltetni kellett. De aztán elmúlt, most már nagyon jó döntésnek tartom, hogy elhoztuk, egyszerűen imádom.

Szóval szerintem természetes, hogy így érzel, biztos most érzed csak magadon igazán azt a nagy felelősséget, de ez jó, hogy így átérzed a helyzet komolyságát. Ez el fog múlni idővel, csak legyél türelmes és kitartó és barátkozz a kiskutyával. Ebben a korban rengeteget kell vele foglalkozni, ilyenkor alakul ki benne a legmélyebb kötődés, legyél te az a személy, akihez kötődni fog, majd meglátod milyen boldogok lesztek. :)