Mit csináljak a szökős kutyámal?

Megfelelő mennyiségű mozgatás és foglalkozás mellett, megfelelő kötődés esetén egy kutya nem szökik el.

Az én kutyám simán lazán kifér a kerítés deszkái között, ha akar, mégsem ment ki ég soha.

Szóval a kerítés javítás csak egy dolog. A megfelelő mennyiségű és minőségű foglalkozás nélkülözhetetlen mellette, és az ivartalanítás is javít a helyzeten.

Épp ezért kell normálisan meg csinálni a kerítést, úgy hogy ne legyen rajta olyan hely amit kikezdhet!

De ha te látod hogy szökik ahelyett hogy végig néznéd miért nem szólsz rá?

Nekünk is szökik a kutyánk, ezért érdeklődve olvastam végig.

Sok jószándékú, segítő hozzászólás van, de sok olyan is, ami nem érti meg a helyzetet.

Ki ér rá naponta- kétnaponta 1,5-2 órát kutyát sétáltatni?!

8,5 óra munka, másfél óra utazás mellett gyakran a fiamra sem jut másfél óra.

Nem minden kutya egyforma. A kedvenc szökési helyek javítása után a miénk hamar új helyeket fedez fel, vagy készít.

Most már a kerítésen is átmászik.

Nagy a telek, 500 négyszögöl, mégsem elég neki. Amikor ráérünk, többett visszük ki. De ennek ellentétes a hatása: annyira élvezi és hozzászokik, hogy az utána következő napokban sokkal gyakrabban szökik el.

Persze nem lenne lehetetlen teljesen szökésbiztossá tenni a kertet, de nálunk kb 250m hosszú a kerítés. Ez akkora összeg lenne, amit nem lehet vállalni.

Pár éve még viszonylag jó anyagi körülmények között éltünk, mostanra úgy megváltozott a helyzet, hogy gyakran átcsúszik néhány csekk fizetése a következő hónapra.

Néha vannak nagyobb bevételek, de ezt lehetetlen a kutyára költeni. Tönkrement háztartási készülékek pótlása, tönkrement fogak helyreállítása helyett nem lehet pár százezret kerítésre fordítani.

Ezzel sajnos nem vagyok egyedül. Ez a magyar helyzet.

A kutyát nem fogom megkötni. Nem fogom elaltatni, pedig már bennem is felmerült ez a lehetőség. Nem kell ezért elítélni a kérdés beküldőjét sem. Ez felelősségteljes gondolkodás.

Biztos szereti a kutyáját, de nem talál más megoldást arra, hogy biztonságban legyenek a környéken sétáló kisgyerekek. És a motorosok, akik elé kiszaladhat.

(Az egészségügyben naponta hoznak ilyen döntéseket. Aki nyugatabbra él, az könnyen túlélhet egy olyan betegséget, amire ott jut pénz, itt pedig nem.)

Olyan jó, hogy mindenki ilyen nagyon tudja felelősségre vonni a szökős kutya gazdáját. Az enyém is rendszeresen önsétáltató üzemmódra vált, pedig eszembe se jutott kutyát hazahozni, amíg nincs rendes kerítés (80 cm beton alap, a tetején sűrűn lécek, kapunál is beton az alján, hogy ne lehessen kiásni) Befogadtam egy 35 kilós kutyát, aki hallgat rám - kivéve, ha épp szökik... Megtanulta kinyitni a bezárt kaput. Tettem rá plusz kampót, kifordítja a sarkából. Kitalálok valamit, nem telik el egy hét, és megtalálja a megoldást. Reggel sétál, este biciklizünk, hogy meg legyen mozgatva. Igaz, ő még nincs ivartalanítva, de nem csajozni megy, kiköt a boltnál és koldul, holott kap kaját. Utána meg megy a hasa az össze-vissza zabálástól. Baromira örül, amikor érte megyek, hogy gazdi megtalált. Itthon van fél órát és kezdjük elölről. Egyre durvább. Megsebzi magát, hogy kijuthasson. Mostanra többnyire a lakásban van, hogy ne szökjön, de ez meg se neki, se nekem nem jó. És hasonlóaktól tartok, mint a kérdező, meg attól, hogy valaki hazaviszi, vagy az Illatoson köt ki, vagy elüti egy autó.

Én valami kutyapszichológuson gondolkozom, hátha... Remélem a kérdezőnek megoldódott a gondja azóta.