Ez már abnormális ragaszkodás lenne?
A 4 éves yorkim az első közös pillanatunktól kezdve nagyon kötődött és ragaszkodott hozzám, soha nem volt probléma a behívással. A kutyasuliban is sokat dicsérték, mert mindig figyelt rám.
Azzal nincs semmi baj, ha elmegyek otthonról, hang nélkül tűri, és a családom többi tagját is nagyon szereti...mégis...
2 példa: Tavaly túrázni voltunk, és bementem egy étterem mosdójába, addig a barátnőm -akivel kölyök kora óta napi szinten találkozik- fogta a pórázt. De a kutyám majd kitépte magát a kezéből, jött volna utánam. A barátnőm kutyája (goldi, tudom más kategória...) simán elüldögél a bolt előtt, amíg a gazdi vásárol.
Másik: múlt héten beteg voltam, és édesanyám vitte le sétálni. Mármint vitte volna, mert ha a kutyám tudja, hogy én otthon vagyok, akkor mással nem hajlandó sétálni. Pisilt egyet, és már jött is vissza. Mikor felértek, rohant be hozzám, felugrott, és úgy örült, mintha hetek óta nem találkoztunk volna, pedig csak 5 perc volt.
Ha sétánál leguggolok, akkor is úgy rohan hozzám, és puszilgat, hogy az "borzalmas"
lehetne mondani hogy aranyos de ez sajnos tenyleg nagy problema...
jobban kotodik hozzad mint ami jo lenne...
Lehet hogy o a falkavezer es nem te ?
altalaban ilyenkor ezt szoktak mondani az okosok...
Túlkötődésnél szerintem általában nincs rangsorprobléma. Azért is nehéz észrevenni, hogy ez egyáltalán probléma, mert az ilyen kutya rendszerint mindenben szót fogad a gazdájának, nem balhézik, nincs vele különösebb gond azon kívül,hogy önállótlan és nem működik az önálló probléma megoldó képessége. Ilyen pici kutyánál simán lehet ez gond.
A klikkeres tanítás, annak is a formálásos verziója növeli az önállóságot, mert a kutya egyedül, segítség nélkül jön rá dolgokra, old meg problémákat ilyenkor.
Ezen kívül ugyanemiatt a mi sulinkban van terápiás célú ÖV, nem röhögni, Yorkiknak is. Mert ott is azt tudja megtanulni, hogy képes önállóan megoldani egy problémát, és nyertesként, a megszerzett zsákmánnyal kijönni a szituból.
Soha nem vettem fel más kutyák elől, még a legnagyobbakhoz is odaengedem, függetlenül attól, hogy tudom, hogy akár kicsi, akár nagy, nem fog vele játszani. Megszaglásszák egymást, aztán megy is tovább. Ha valamelyik kutya túl erőszakos, és minden áron játszani akar vele, akkor azt lekoptatja.
Vannak kutyák, akiket szeret, de azokkal sem játszik, hanem csak úgy örül nekik. (ezek többnyire nagytestű kan kutyák)
Ő inkább elvisel más kutyákat, de nem nagyon barátkozik. Azt szereti, ha velem játszhat. Ha botot dobálok neki, ha "fogócskázunk", ha nagyokat túrázunk.
Emberekkel ugyanaz. Előfordul, hogy 1-1 idegen szimpatikus neki, annak ad 2 puszit, és megy tovább. Aki közömbös, arra rá se bagózik.
Azért is kérdeztem, mert ezt leszámítva egyértelműen kijelenteném, hogy falkavezérként tekint rám.
Nekem is az első kutyusom ilyen volt, én ebben nem látok semmi túl rosszat. Arra kell figyelni hogy azért érezze hogy ő kutya, te meg nem. Mert ilyenkor szokott az lenni hogy a gazdi hűűűű de elvan ájulva hogy az ő icipicikekisbabucijamilyentündibündi, és jön az ágyban alvás, összebújás, gyerekként kezelés, táskába hurcolás stb... És ez egyik félnek sem egészséges. Pl. kutyasuliban a "marad" szót nem tanulta meg? mert bolt előtt ez hasznos lehet (persze csak felügyelettel, egy yorkit egyedül ne hagyj az utcán mert többet nem látod)
Tehát ha azért kutya marad, akkor szerintem nincs ok aggodalomra.
Semmi kivetni való nem találok azon, hogy a kutyád így kötődik. Szerintem még kiképzési feladatok végrehajtását is könnyebben fogja megtanulni mivel nagy mértékben figyel rád.
Hiszen a legtöbb kutyával az a gond, hogy nem fókuszál a gazdira.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!