Zsuzsabazsa! A behívást beüléssel (szabályosan) hogyan tanítod? És milyen parancsot használsz hozzá?

Kérdezőnek.

Lépésről lépésre.

A kutyád alaphelyzetben van, melletted ül. Pórázhosszárra eltávolodsz a kutyától szembe fordulsz vele. A jobb kezedben a póráz vége, bal kezeddel benyúlsz a póráz közepéig megfogod és berántod a kutyát magad elé ezzel egy időben lágyan kedvesen hozzám vezényszót használod. Tehát a póráz rántás erélyesen a hívó szó lágy. Mindig egy apró lépést hátrálj és így húzd a kutyát magad elé. A vége a lábhoz való betérés lesz. Gondolom ezt már tudod.

Lábhoz való betérés:

Miután a kutya előtted szorosan szabályosan ül, bepisszegsz a kutyának, hogy rád figyeljen és ne oldalra meg máshová. A póráz a jobb kezedben szintén kettéhajtva mikor a kutya rád figyel kiadod a vezényszót "lábhoz"ezzel pontosan egy időben a kutyát a jobb lábad mellett és hátul a térded hajlatában gyors ütemben elvezeted a kutyát. Közben a hátad mögött a pórázt átveszed a bal kezedbe és mikor már a bal láb mellett van a kutya a póráz szintén a jobb kézbe kerül és a bal kezeddel ül vezényszóra ültetsz.Mikor a kutya az ülőgumóin ül jöhet a látványos dicséret.

A kutyát ülő helyzetből sohasem hivjuk el. Ez azzal járna, hogy a kutya állandóan várakozó álláspontban lenne, és mindig várná, hogy a vezetője mikor hivja magához. A kutyának meg kell szoknia, hogy addig a helyén kell maradnia, amig a vezetője onnan el nem vezeti. Ergo sohasem futhat el ebből a helyzetből, mert ha ez rögződik az emlékezetében, akkor fegyelmezetlen kutya válik belőle.

Én játék közben tanitottam a beültetést. Magamhoz hivtam labdával, ill. kajával, és szemben velem leült. Ha ugrándozott, annál magasabbra tartottam a motivácios eszkzöt. Igy kénytelen volt leülni. Közben az Ül vezényszó. Amikor ez megvan, ekkor még nyilván nagyobb a távolság. Piciket lehet hátralépni, és gyakorlatilag a kutya majdnem magától közelit. Iyenkor megint az ül vezényszó.