Szerintetek Túldramatizálom ezt?

Egy barát elvesztése mindig fájdalmas, főleg ha bizonytalan, tisztázatlan a helyzet. A halál esett is fáj, nagyon, de legalább tiszta, elfogadható. Az elvesztés szerintem rosszabb, szerencsére velem még nem történt ilyen, de a tudat, pontosabban a tudatlanság, hogy él-e még, hol van, hogy van... szörnyű.

3 hónap sok idő, de láttunk már csodát, volt hogy évek múlva került elő elveszett eb. Nem akarok hiú reményt adni, de én biztos adnám fel, nem tudnám feladni, nem tudnám elfogadni hogy csak úgy eltűnt, legalább a holteste legyen meg, akkor megnyugszik az ember.

Én azt ajánlom folyamatosan kövesd a talált kutyák fórumát netboardon és hetente egyszer te is hirdesd újra.

És fogadjad örökbe egy másik talált kutyust, rengeteg talált kutya van és sosincs elég ideiglenes befogadó, gondolj bele te hogy örülnél ha valaki befogadta volna Őt és gondoskodik rólad amíg rá nem találsz. Tegyél te is így, foglald le magad, segíts hasonló helyzetű lényeken, és ne add fel.

Szegénykém.. átérzem a helyzeted, mert nekem is szökött meg kutyám, igaz mi 4 napig kerestük utána meglett, de akkor is, az a 4 nap örökké valóság volt. :(

Én azt javaslom neked, mint az előttem szóló, hogy addig fogadj örökbe egy másik kutyust, hiszen az valamennyire enyhíti a fájdalmat, de attól még keresheted a sajátodat, a remény hal meg utoljára. :)