Hogyogyan szoktassam a rotim a ssajkosarhoz, ha mindig leszedi maganak?

Fokozatosan.

Először add rá 2 percre, de közben végig jutalmazd. Később már tedd rá 5 percre, itt is jutalmazd. Mindig egy kicsit tovább..

Miért olyankor is van rajta, mikor nem vagy vele? Ha meg vele vagy, akkor nem tudsz rászólni, hogy ne szedje le?

Azért az elég para, ha egy rotira szájkosár kell, mert harap, és a gazdinak még annyi hatalma sincs, hogy letiltsa a szájkosár piszkálást.

Kedves csakkitti ...

A szájkosár nem azért kell egy rotira, mert harap, hanem valószínűleg a gazdája törvény tisztelő ember és betartja a kutyájára vonatkozó rendeletet, amit sok helyen előírnak a közterületen való közlekedésnél.

A szíjat, ami a füle mögött megy, szorosabbra kell tenni. Egy rotival el kellene érned, hogy amikor azt mondod, nem, akkor az valóban nem legyen.

Vagy... ráteszed, a kezedben juti és a rácson keresztül adod neki. Ha nem kapirgássza, megy a jutalomfalat. Ha nyugton van, mindig nagyon picit lehet húzni a jutalmazás idejét.

Nem biztos, hogy azért :) Az én kutyám egy iszonyat jó koponya, soha nem bántana egy élőlényt sem, még az egereket is bevédi a macskáktól (a macskákat a kutyáktól :D), imádja az embereket, állnadóan haverkodni akar mindennel, de a vonat miatt muszáj volt elkezdenem hozzászoktatni. Ő se kicsi kutya :) Bármiről le tudom tiltani, de pont erről valahogy nem. Amikor rászólok, abbahagyja, de néhány perc múlva folytatja a leszedést. Ugyanis retteg tőle, nagyon érzékeny, félős, gyenge idegzetű, és az ilyen új, fura dolgoktól fél. Fél éves munka volt elérni nála, hogy ne arra figyeljen.

Én a Tedd bele! parancsszót tanítottam meg, amikor kimondom, akkor odamegy, belerakja a fejét, és ott tartja egy kis ideig, aztán jutalomfalat. Másként nem tudtam rávenni, hogy közel engedje magához, csak ha beépítettem trükkbe. És így tovább építettem a bizalmát hozzá, elég hosszú munka volt. Nála nem lehetett úgy kezdeni, hogy rárakom, jutifalat, leveszem, stb., hanem azt kellett elérni, hogy Ő rakja bele, és Ő tartsa benne.

Én csak simán ráraktam a kosarat ( sintér telepről hozott ) és elindultam vele sétálni. Egyszerüen nincsen ideje azzal foglalkozni, mert megyünk. Ha megáll és a kosárral akar foglalkozni akkor rászólok, és tovább indulok vele.

Öt tíz perc után már észre se vette. És soha nem lehetett rajta ilyesmi, mert még az ülj szót se ismerte. Három éves tehát már nem kölyök.

Sok sikert!