Játék közben sem szabad, h felugorjon rám a kutya?

Mért ne lenne szabad felugrania? Egymás közt ha játszanak, akkor is felugrálnak egymásra a kutyák. Ez nem rombolja le a falkavezérségedet.

Egyébként az eldobálós, dolgoztató, parancsszavas játékok erősítik a falkavezérségedet. Vagy pl. az agility.

Rám gond nélkül rámugrik, de csak hívom. Illetve egyszer volt, hogy majdnem két hétre külföldre utaztam, amikor hazajöttem, ő hátul feküdt a kertben (hosszú kertünk van, a kapu után hosszú egyenes út a garázsig) Kapu előtt leguggoltam, kezem széttártam, ő először csak figyelt, fülelt, majd elindult felém ezerrel. Gondoltam majdcsak lefékez előttem, mert mindig leszokott, de nem, mancsai fel, és teljes erejéből nekifutásból nekemugrik... repültem hátra vagy egy métert, úgy örült :) Skót juhász kan, és azok között is nagyobb testű, szép kutya. Ezen kívül hívás nélkül sosem ugrott rám, hízeleg, stb.

Más kutyákat nem kedvel, néha nekik is menne, akkor is, ha épp sántikál, és a másik 3-szor akkora, tehát a dominancia megvan benne, de velünk és más emberekkel sosem, minket felsőbbrendűnek tart. Macskákat sem bántja, csak jól megszaglássza, és szeret rajtuk áttaposni.

Szerintem játék közben nyugodtan engedheted, hogy rádugorjon, ő is legyen felszabadult, de mindenképp első, maximum második szóra le kell álljon. Ez kutya mentalitásától is függ, némelyik nagyon bolondos, más komoly. Nekem kizárólag skótjuhász kan kutyáim voltak, ők okos, jól tanítható, ember- és macskabarát kutyák voltak egytől egyig, de játékban felszabadultak.

Nem szabad hagyni mert megszokja hogy felugrál. Falkavezérséget pedig minden tevékenységnél éreztetni lehet.

Játéknál arról tudok, hogy ne akkor játssz vele amikor odaviszi a játékot, hanem amikor te akarod.Botot csak akkor dobd el neki ha nem ugrál, stb

Olyankor megengedheted, de hát úgy is azon múlik minden, hogy a felugrálás közben mit kommunikál, mit közvetít feléd a kutya, nem azon, hogy felugrik-e vagy sem. Pont a játék az, amiben két kutya, vagy kutya-gazda kiéli magát úgy, hogy azonos energiaszinten (felfokozottságban, feloldottságban) vannak, tehát ilyenkor az eltúlzott, hirtelen, erőteljes mozdulatok megengedettek, persze szűk határon belül azért... Nem szaladhat el vele a ló, és nem okozhat fájdalmat sem. De ennyi.

Nekem van konkrétan olyan játékszituációm is, amikor úgy kezdeményezek játékot, ahogy egy kutya tenné, és úgy játszunk, birkózunk egymással, mint két kutya (persze csak vastag pulcsiban, mert a leggyengédebb baráti harapás is túl sok az ember bőrének/fájdalomküszöbének), ami felugrások-rámugrások sorozatából áll, én meg lökdösöm, leterítem néhányszor, kitérek, elugrok, megragadom, stb. És ő legszelídebb négylábú a környéken, nem csak a családja, hanem bárki idegen fát vághatna a hátátn, és mindenkinek behódol. A lényeg, hogy tudja, csak játékon belül lehet, azon belül is csak, ha te kéred rá, és csak addig, amíg nem bánod.