Megérzi a kutya a gazdi lelki állapotát? Milyen hamar felejt a kutya?

Véleményem szerint:

A megfelelően tartott állat, -értsd: nem láncon, nem éheztetve stb. - erős kapcsolatot alakít ki a gazdájával. Ismeri a rezdüléseit, nem lehet becsapni. Te hazamehetsz úgy, hogy játszod a boldogot a család előtt, a kutyád tudja, hogy valami nem stimmel. Hisz ő már látott téged boldogként, látott szomorúként, meg tudja különböztetni az érzéseidet, hisz ő is átmegy ezeken olykor. Ha beteg, neki sincs kedve játszani, de ha elviszed sétálni majd kicsattan az örömtől. Ugyanúgy vannak érzései, és meg tudja érteni a gondjaidat és próbál úgy hozzád állni. És persze minden állat másképp áll hozzá ilyenkor a gazdához.

 van olyan állat, jelen esetben kutya, aki inkább békén hagyja a gazdit. Ezt általában az olyan kutyáknál észlelem, akik folyamatosan bújnak és simire vágynak. Amikor látja, hogy szomorú vagy, nincs jókedved inkább békén hagy, ezzel is jelezve, hogy tiszteletben tartja, ha te most magányra vágysz.

 de van olyan kutya is, aki ilyenkor pont ellenkezőleg: inkább ott van melletted, próbál felvidítani, még ha az nem is sikerül. Ő azt érezteti veled, hogy rá mindig számíthatsz.

A kutyák rendkívül értelmes lények, ezért bátran kijelenthetem, hogy megérzik a gazda lelkiállapotát, bár néha ezt a gazdi nem veszi észre, hisz minden kutya másképp áll hozzá.

A második kérdésed erősen környezet függő. Ha maradunk a megszokott példánkánál, vagyis a jól szocializált, gazdaszerető, jól tartott kutyánál, akkor azt mondhatom, hogy a kutyák nem felejtenek könnyen. A kutya mindig kialakít egy képet a gazdájáról, legyen az rossz vagy jó ember. Tudja, hogy mire számítson, tudja, ha valami rosszat csinál megdorgálják, viszont azt is tudja, hogy finom falatot kap a jó cselekedetért. A kutyák sok mindenre emlékeznek, bár annyira nem kifinomult az emlékezőképességük, mint az embernek, de majdnem. A kutyában lelki nyomot hagynak az emlékek, akárcsak az embernél. Ha pld. a gazdi egyszer megüti, mert mondjuk szét rágott egy papucsot, akkor két dologhoz fogja kötni a megdorgálást: a papucs rágáshoz, valamint ahhoz, aki megütötte. Természetesen nem lesz visszahúzódóbb, de a papucsoktól nagy valószínűséggel élete végéig félni fog. De ez csak egy példa. A nagyobb dolgok természetesen egy életre megkeserítik az állat életét, például a gazda halála. Neki is fel kell dolgozni, hogy nincs többi gazdi, aki minden nap halálra dögönyözte, aki etette, gondozta, hanem valaki más lesz, aki próbál jó lenni, de nem pótolhatja az eredetit.

Nem felejti el, ha a gazda elmegy, sőt. Rossz dologként éli meg, legyen az egy hónap, vagy egy hét. Ha ahhoz hozzá van szokva, hogy a gazdi egész nap nincs itthon, akkor az már az élete rutinjává válik, de ahhoz biztos nincs hozzá szokva, hogy mondjuk két hónapig egyáltalán ne láthassa a gazdit. Első napokban természetesen keresi az embert és társaságát, hisz erősek a falkabeli kötelékek, és ez már neki napirutin, hogy üdvözli a gazdit. Aztán beletörődik, hogy a gazdi nincs, ekkor jön egy olyan fázis, amikor a kutya magába zuhan, ha egyedül van. Ez főként olyan egyedeknél figyelhető meg, akik sokat vannak a gazdival. Ha többen vannak megpróbálják egymás társaságával pótolni a hiányt, természetesen az nem ugyanaz.

Persze erről még mesélhetnék órákig, kifejtegethetném, de a lényeg nem változik: a kutya emlékezik, megérti az embert. Nála jobb barátot el sem tudnánk képzelni.

Ez pedig egy cikk, ami ehhez a témához kapcsolódik:

[link]