Ilyen esetben is lehet a kiskutya teljes értékű családtag?

Nem lenne kint a helye ha rajtam múlna,de sajnos alkalmazkodnom kell.

Saját házban természetesen bent lenne.

A tenyésztő akitől hozzuk szintén kint tartja őket,de nem tudom,hogy hol,kennelben vagy van külön épület esetleg.

Neki most kennelt és kutyaházat tudunk biztosítani.

Szárazon fogom tartani az biztos,de akkor jól gondolom,hogy ezt szalmával tudom elérni? Vagy van más amit tehetek alá?

Nyilván gondolom kutyafekhely nem jó,mert bemegy vizes lábbal és már annyi is ,tiszta víz lesz.

Szomszédaink alapvetően nincsenek,csak több telekkel arrébb,ahol szintén van kutya.

Nem szeretném kihajítani sehova sem,a lehető legtöbb szeretettel és kényelemmel fogom elárasztani. Tizenéves korom óta vártam rá, azóta lassan 30 éves vagyok.

Ha műteni kell bármi miatt vagy beteg lesz akkor van szobakennel ahol addig is megoldom egyeztetve a tulajdonossal.

Ő csak a rongálástól fél amit remélem ha látja, hogy mennyire okos pár hónap múlva akkor enyhülni fog benne a félelem ettől.

Nem kidobva lesz. Egész nap itthon vagyok,lassan iskolás kislányom van,amíg bent van addig gyakorlatilag minden időmet neki tudom szentelni és nyilván a lányommal is tudunk és fogunk vele közösen foglalkozni,sétálni,sulizni,tréningezni

A kennel csak alvásra,pihenésre lesz,illetve ha esetleg olyan helyre megyünk ahova nem vihetem magammal. A kerítés most lesz megcsinálva a tél előtt rendesen,akkor már annyit lehet kint amennyit akar.

A tulajdonos egyébként jó barátunk, soha nem tenne ki,mondta,hogy addig maradunk ameddig szeretnénk,nem tervezi eladni a házat,neki is van sajátja.

Soha nem adtam menhelyre kutyát és nem is fogok,nekem az elfogadhatatlan..

Néha majd úgyis becsempészem egy kicsit amikor alkalmam lesz rá :)

Meg remélem,hogy oldódik egy kicsit ha látja majd,hogy miket tud,mennyire okos... hátha megengedi hogy legalább télen bejárhasson.