Van itt akinek nemreg halt meg a kutyusa?

Nekem már régebben.

El kellett altatni.. akkor nagyon sírtam.

Nagyon hiányzik, de nem kérek azóta sem másikat.

16 éves volt és kis "talált" kutya.

Csak addig vittük haza amíg a gazdit megtaláljuk..

Ez 16 évig tartott.

Nekem június 1#-én reggel kellett elaltatnom a gyerekkori kutyámat. 4 és fél évesen fogadtuk örökbe, 11 évet kaptam tőle.

Én sajnos nem bírtam egyedül a gyásszal és a hiányával, süllyedtem egyre lefelé Nélküle, nem ettem, nem aludtam, rémálmok gyötörtek, majd összeestem, csak sírni tudtam két héten át. Akkor mondta anyukám, ez így nem mehet tovább, kihozunk egy hasonló kutyust a menhelyről, ahonnan ő is jött anno.

Természetesen azóta is nagyon hiányzik és sokat gondolok Rá, esténként még mindig sírok, de valahogy leköt az új, muszáj menni vele, élni, mert rám szorul, kis félős, bizonytalan, ott nőtt fel a menhelyen, nem ismeri a világot.

Nyilván, soha még egy olyan kutyám nem lesz, mint az első, a nagybetűs csodakutya, de valamennyire fent tart, hogy most róla kell gondoskodnom.

Egyébként én is megmondtam, hogy nem, soha többet, mert nekem csak a Kincsem kell, és megzegy belőle nincs, másik meg nem kell. De nem lehetett. Ilyen fájdalmat én akkor éreztem, mikor egy rokonom halt meg, nem csoda, hisz ő is a családom tagja volt. Nem is akármilyen.

Elmondhatatlanul hiányzik 😭💔