Bentlakásos kutyaoktatás?

Ha arra gondolsz, hogy babával kompatibilissá tevés, akkor azt csak baba jelenlétével lehet megoldani, bentlakásos rendszerrel nem. Alapengedelmességi szabályokat meg tudják neki tanítani, de én a bentlakásosság ellen vagyok.

Ha a baba érkezése ilyen negatív változást okozott a kutya életében, figyeljetek arra, hogy még időben szoktassátok őket egymáshoz. Úgy értem, hogy sok szülő hajlamos arra, hogy félti a babáját a kutyától, ami persze sok esetben érthető is, de nem segít a problémán, inkább elmélyíti azt, így az később bármikor visszaüthet. Amint lehet, mutassátok be a kicsit a kutyusnak, szagolhassa meg, ismerje az illatát. Az is jó, ha a baba illatát hordozó anyagokat (használt pelenka, kinőtt ruha stb.) adtok a kutyának, játszodjon vele, még találkozás előtt ismerje illatról az új kis családtagot.

Amit javaslok, az inkább normál kutyasuli, ahová mondjuk férjeddel járnak, az oktató sok hasznos tanácsot tud majd adni, és a férjed is megtanul bánni a kutyával, ami most nektek különösen fontos. Ha meg tudjátok engedni magatoknak, akkor még jobb volna, ha magán kiképzőt tudnátok fogadni, aki házhoz megy, és helyben, a ti igényeiteknek megfelelően tanítja ki a kutyust.

A kutya.hu oldalán nagyon sok hasznos kutyás-babás cikket találni, ajánlom figyelmetekbe.

Szia!

A bentlakásos kiképzés nagyon jó annak, akinek sok kutyája van és nem tudja mindet egyszerre saját maga képezni.

De a kiképzés lényege pontosan az hogy a kutya gazdi kapcsolat kialakítása, tehát nem csak a kutyát tanítják meg hogy engedelmes legyen, hanem a gazdit is megtanítják "kutyául".

Ha ti gyakorlatlanok vagytok ebben, akkor a bentlakásos kiképzés kidobott pénz lesz, hiszen otthon minden vissza fog térni a régi kerékvágásba és hát mivel ti kapattátok el kutyát, ahogy mondtad is, szinte biztosra veszem hogy ugyanúgy nem fog nektek engedelmeskedni mint most.

A csoportos képzés még ha lassabban is halad, mondjuk heti egy alkalommal (kb. 12 alkalom alatt) tökéletesen megvalósítható, és nem is olyan nagyon időigényes. Ja és olcsóbb is ha jól tudom.

Természetesen nem kell egyedül hagynotok a picit a kutyával, és nem is szabad. A legjobb indulatú kutya is árthat ártatlanul a kicsinek, felborítja, farkával szembecsóválja, amitől a kicsi elesik, stb. A lényeg, hogy a kutya ismerje a kicsit, és ne érezze úgy, hogy őmiatta lett kiközösítve.

És ezt hangsúlyozom, hogy jelen esetben a kutya szemszögéből kell tekinteni a dolgokat. Ő ugyanis nem képes az eszével kiigazodni olyan komplex társadalmi rendszereken, mint az emberi család, ahol a kutyát szeretjük, de picit tartunk is tőle. Ő számára van egy falka, amiben megvolt a kialakult pozíciója, jogai, szokások, és ebben változás állt be. Teljesen mindegy számára, hogy hány nm a kennelje, ha egy ideje nem lehet veletek esténként, nem feküdhet a lábatok elé, a megszokottakkal szemben most akadályozva van, hogy bármikor kapcsolatot teremthessen veletek, amikor kedve van hozzá.

Én itt egy olyan problémát látok, aminek nagyon sok változója van, és a helyzet helyes felmérése és megoldása érdekében az összeset figyelembe kell venni. Tény, hogy a kutya életében negatív változások történtek, ezeket tudni kell kezelni, mert negatív következményei lehetnek. Nem biztosan, de van rá esély. Az is tény, hogy a kutya el volt kényeztetve, ez arra enged következtetni, hogy van mit tanulnotok a kutyákkal való bánás terén és/vagy nem vagytok elég következetesek, ami megint súlyos hiba. Az is tény, hogy ha a gyerek és a kutya elszigetelten nőnek fel, nem tanulnak meg bánni egymással, ami megint bajforrás lehet (a gyerek nem tudja, hogy nem nyúlunk a kutya szemébe, a kutya nem tudja, hogy a gyerekkel nem játszhatunk olyan intenzíven).

A kutyusnak meg kell tanulnia viselkedni az új családi rendszerben, erre pedig nem lehet pikk-pakk felkészíteni. Csak olyan helyzetben tud megtanulni viselkedni, amiben rendszeresen részt vesz, és világosan tudtára van adva neki, hogy mi a jó és mi a rossz. Ehhez érteni kell az aktuális reakcióit, bizonyos szinten ki kell tudni előre következtetni, mit fog tenni, és mindig a megfelelő időben a megfelelő módon beavatkozni. Ide kell a szakmai segítség, és elsősorban titeket kellene kiképezni, hogy egy átfogó képpel rendelkezzetek, milyen helyzetben mi a teendő. Amit említesz, a bentlakásos módszer végén a gazdi "betanítása" jó volna akkor, ha teszem azt egy évvel ezelőtt történt volna, amikor még nem volt gyerek a háznál. Most hogy van, teljesen más a felállás.

Nem hiszem, hogy ezt a problémát el lehetne napolni. Szerintem ez egy roppant fontos helyzet a család életében, amit most kell jól kezelni.