Öreg kutya mellé fiatal? Mit éreznek ilyenkor az öreg kutyák? Nem szomorúak? Nem azt érzik, hogy a gazdi helyettük hozza az "utánpótlást"?

Esetünkben az öreg kutya egy 13,5 éves 15 kilós menhelyes keverék ivartalan szuka, a fiatal pedig egy majdnem 3 éves, 30 kilós németjuhász ivartalan szuka lenne.

Mindkét kutya barátságos a többi kutyával szemben, a menhelyes 10 éve lakásban él, nyugodt, jól viselkedik bent, kint viszont még elég aktív, szaladgál egy keveset, aztán lesétál napi 2x egy órát szaglászva, a németjuhász főleg bent vagy kint kennelben élt, néha szabadon volt, most lakásba kerülne, jól nevelt, szófogadó kutya, labdával fárasztható, szóval össze lehet egyeztetni a sétákat.

Vajon lennének-e dominancia vagy féltékenység harcok, de főleg, nem érezné-e az öreg azt, hogy le lesz váltva?

Kölyökkutyát semmiképpen nem szeretnék, az állandóan izeg-mozog, rosszalkodik, az biztos zavarná az idős kutya pihenését, de az említett lehetséges új kutya már felnőtt és meg lett tanítva neki, hogy a lakás nem játszótér, illetve a saját területén sem egy házőrző típus, inkább barátságos az idegenekkel.

A nagyobbik lányom hajlamos depresszióra, retteg az idős kutya elvesztésétől, ezért gondolkodunk, hogy nem várnánk meg a sajnos elkerülhetetlen halálát, hanem még előtte hoznánk egy fiatalt, aki miatt nem zárkózhat majd be, kénytelen lesz kimozdulni akkor is, ha az idős már nem lesz.

Nem tudjuk, jó ötlet-e, vagy esetleg közvetlen utána hozzunk egy kölyköt majd, vagy fiatal felnőttet?

Az idős kutyát is szem előtt szeretnénk tartani, de a nagyobbik lányomat is féltem, voltak már problémái.

Természetesen, egyik kutya sem lenne elhanyagolva, mi, szülők is itt vagyunk, ha probléma adódna, szóval amiatt nem kell aggódni, csak a fenti dilemma van, mi lenne a jobb.