Kistermetű, hosszabb szőrű, gyerekbarát kutyát szeretnénk, amit udvaron lehet tartani, és nem egetverő az ára. Mit ajánlanátok?

Azt birom, ahogy osztják az észt egyesek. Különbözőek vagyunk mind, különböző véleménnyel és különböző vérmérsékletű kutyával. Attól, hogy a másiknak más a véleménye, attól még nem kell földbedöngölni. Nekem 20-ért sikerült labradort vásárolnom tenyésztőtől. Okos, könnyen tanítható, fegyelmezett és 6 éve semmi az égvilágon semmilyen betegsége nem volt, de még egy kullancsot sem szedett össze. Az én, és az én kutyám esete csak egy példa. Ezért ajánlottam. A kérdező ötleteket kért, tanácsokat, hogy hogy döntsön. Igenis az udvaron tartjuk, és hidd el nem neurotikus tőle. A mi életünkbe így fér bele. Vagy ettól gonoszak vagyunk? És akkor mondjunk le róla? Gondolom a kérdezőnek is fontos szempont, hogy a 3 gyereke mellé ne vigyen be egy kutyát. Érthető, hogy a gyerekei fontosabbak, mint a leendő kutyája. És az, hogy mennyiért veszi valaki a kutyáját, egyáltalán nem arányos a kutya értékével, ez nem egy kínai tömegcucc, ócóért. Nem kell általánosítani. Ha bemész (én már voltam) egy menhelyre, akkor aztán pláne gőzöd sincs arról a keverékről, hogy milyen lesz vele élni. Én egyszer jártam már úgy, hogy édespofájú picike keverék (akit kedvesnek véltem), egy idő után minden extra inger nélkül, váratlanul úgy odakapott hozzám, hogy frászt kaptam. Tehát lutri. És még visszatérve, arra, hogy ki mennyit foglalkozik a kutyájával, hidd el, a 3 gyerek úgy le fogja fárasztani azt a kutyát kint az udvaron, hogy öröm lesz nézni (tapasztalat).