Milyen az ír farkaskuty jelleme? Aki tart ilyen fajtát, tudna mesélni a kutyájáról?

Az első válaszolóval ellentétben teljesen más a véleményem, nagyon nem értek vele egyet, sőt, kifejezetten hülyeségeket írt.

Egyrészt az ír farkaskutya már nem munkakutya. Valaha az volt, de ma már nem.

Másrészt egyáltalán nem hasonlít a kuvaszhoz. A kuvasz pásztorkutya, teljesen más habitus.

Az is érdekes, hogy az agárt mondja "vaknak és agresszívnak". Hogy melyik agárra gondolt (van vagy 20), azt nem tudom, de az agarak egyáltalán nem agresszívak, sokkal inkább békések és arisztokratikusak. A vadászat az más, de ott sem agresszív, hanem viszi a hajtóösztön (már amelyiket, egy kis olaszt, afgán agárt pl. már nem igazán, ez eléggé egyedfüggő lett a küllemtenyésztésük miatt).

Az én tapasztalatom az ír farkasról az, hogy egy óriás, békés állat. Életem során nem sokkal találkoztam személyesen, úgy 4-5 egyeddel. Azok kifejezetten tartózkodóak, mondhatni félénkek voltak mind emberrel, mind kutyával szemben.

Egyszer még nagyon rég (kb.25 éve) a szomszédunk vett egy ilyen kutyát.

Törzskönyves egyed volt. Kb.1 éves koráig úgy nézett ki, mint egy sétatéri keverék (hosszú nyúlánk lábak, kocós bunda stb.)

Aztán kb. fél évvel később csodaszép kiállású kutya lett belőle.

Nyugodt volt, a többi kutyával nem nagyon foglalkozott. És pontosan tudta azt is, hogy a családban kinél mit engedhet meg magának. Ha valamelyik szűlő sétáltatta, akkor szinte lobogtak utána, mint Károly bácsi frakk után. Ha a gyerekek (10-12 éves) sétáltak vele, akkor laza pórázon közlekedett.

Az ez utáni években csak kiállításon láttam ilyen kutyát.