Igaza volt ennek a kutyásnak aki póráz nélkül sétáltatta a kutyáját egy töltésen településen kívül?

Nyilvan a gazdanak porazon kene setaltatnia a kutyajat. De neked is sok eszed van, fenyegetoleg leptel fel a kutyaval szemben, aztan meg elkezdtel rohanni. Es csodalkozol, hogy ment utanad.

Na ilyet nem csinalunk.

Én is el szoktam engedni a kutyámat a város szélén, de ha nagy ritkán is látom, hogy jönnek, pórázra teszem.

A gazdi egyszerűen csak bunkó volt amiért hagyta hogy a kutya odamenjen hozzád, de Te sem voltál korrekt hogy egyből támadni kezdtél.

Két gyökér találkozott, ennyi.

Baj nem történt, el kéne felejteni.

Mi elhagyatott helyen szoktunk sétálni - bevallom, póráz nélkül. Ha valaki szembejön velünk, alap hogy ráteszem - vagy ha nem is, megfogom, leültetem.

Nem érdekli a kutyámat a többi ember, nem menne oda, csak gesztusként a másik ember felé: "nyugi, kontroll alatt van a kutya, nem fog bántani". Megértem, ha másokat zavar egy idegen kutya közeledése.

(Egy régi, közeli ismerősöm meg egyenesen fóbiás, egy gyerekkori trauma miatt. Sose lehet tudni, hogy a szembejövő idegen hogy érez a kutyák iránt)

Ennek ellenére, ahogy előttem is mondták, bután viselkedtél. Talán még az én jámbor kutyám se venné jó néven, ha először támadóan lépsz fel (igen, a dobbantás is az), aztán még "menekülsz" is. Mindkét metakommunikációt előadtad, ami egy kutyából előhozza az agressziót.

Ilyenkor szépen megállsz, és nyugodt maradsz. A gazdát nyugodtan, de határozottan megkéred, hogy fogja meg a kutyát (ha már nem alap neki)

A kutyának szintén nyugodtan, de határozottan mondhatod, hogy "Menj innen!" vagy hasonló. A testbeszédedből érteni fogja, hogy nem látod szívesen, de nem fogod fenyegetni.