Miért vicsorog rám a kutyám?

Nem voltam ott, amikor ellátták, hanem a család többi tagja. Nagyon megbetegedett, kihívtuk rá az orvost, de nem tudtam a munkám miatt akkor vele lenni. Ma hazaérkeztem, szuszog felém és felszegte a fejét és vicsorgott rám, de nem harapott meg és a nevét mondogattam, a farkát közben bizalmasan csóválta, ahogy szokta. Holnap jön a doki, megint nem leszek otthon, de félek, hogy apámat most megmarja majd jobban! Nagyon legyengült szegény, lehet valami agyi történése lett a stresszre, nem tudom, de olyan furcsa lett, mintha nem is a régi kutyám lenne, mint valami nagyon beteg öregember, aki azt akarja, hogy egyedül haljon meg (keresett magának egy helyet és teljesen ki van terülve szegény, nagyon sokat fogyott, így ment el az előző kutyám is). Ha nem javul szerintetek elaltassam? A másik kutyámat is a végsőkig életben szerettük volna tartani, de a végére fel se tudott kelni és csak a csont és bőr maradt, mire maga az orvos jött ki önként, hogy átsegítse a menyországba. Inkább apukámat féltem, hogy a gennyet nyalt fogaival megint megharapja, ezúttal sokkal jobban. Megpróbáltam lebeszélni róla, annyit mondtam neki, "hagyjuk szegényt elmenni, nem eszik egyáltalán, még a kedvenc kenyerét se eszi meg, vizet meg egyáltalán nem akar fogyasztani". Ennyit kutyáért nem aggódtam, meg is mondtam "még egyszer kutyám nem lesz".