Kezdő kutyásként hogy tudnám megtanítani egy 2 hós labrador kölyöknek ezeket a dolgokat ? Tovább lent.

"Nappal, ha hallja hogy bent mozgolódubk, akkor kapar" igen, mert egy nagyon fiatal babakutya, pláne olyan fajtából, amit normális tenyésztő nem is ad kerti dísznek! És mint látszik, annyit mégsem vagytok vele! És megint csak, egyedülléthez nem így szoktat egy értelmes, felelős ember!

Megnézném én, hogy majd télen is, meg ha a gyereked nagyobb lesz, ha dolgozni mész stb. is kint lesztek-e vele 3-4 órát. Nem, akkor majd napi 10 perc fog jutni szerencsétlenre.

Bent meg csak akkor rombol és piszkít, ha nem neveled. De mindegy, csak szerencsétlen kutyát sajnálom.

A kiskutya nagyon sokat harapdál, nincs még tisztában azzal, hogy sérülést okoz. Nekünk a kutyaoviban annak idején azt mondták, hogy ha harap, fájdalmasan sikítsunk, mert a testvérkéivel amikor játszott és fájdalmat okoztak egymásnak, akkor éles hangot adtak ki. Később a harapdálásról le fog szokni.

Az egy helyre kakilás? Szedd össze a kakit és tedd oda, ahol szerinted kívánatos lenne kakilnia. Nálunk ez nem volt probléma, mert szinte mindig a séta során jött rájuk a kakilás a sok ingertől és mozgástól, de hátha sikerül.

Ha kaparja az ajtót, ne menj ki hozzá, mert mint Pavlov kutyáját, arra idomítod, hogy kapar, jön a gazdi. Ha szép nyugodtan viselkedik, menj ki és dicsérd meg. Pozitív viselkedésre pozitív visszajelzést kell adni.

Nem kell túlparázni. Sok kölyökkori kellemetlenséget kinőnek. A rágást, harapást pl.

Ha megszereti a kinti házát, akkor nem gond neki kint aludni. De szerintem is jobb és szorosabb kapcsolat alakítható ki a kutyával, ha legalább estére, amíg még teszitek a dolgotokat, beengeditek egy olyan helyre, ahonnan lát titeket. Nem kell, hogy körülötte forogjon a világ, csak mondjuk egy pléden pihenve figyelhetne és együtt lenne veletek. Hamar meg tudják tanulni, hogy az az ő helyük. Amíg két nagytestű kutyám volt, addig estére beengedtem őket 1-2 órára. A gyerekek játszottak, mi felnőttek csináltuk a dolgunkat, a kutyák meg szemlélődtek. Éjszakára mindenki ment a saját helyére. Kint aludtak a saját házukban.

A kérdéseidnek kis keresgéléssel utána lehetett volna olvasni, de nem tetted, ugyanúgy, ahogy a megfelelő fajtaválasztásra sem szántál időt. A többiek leírták mi a probléma (embercentrikus, családi kutya, aki igényli, hogy a gazdái közelében lehessen, ráadásul nagyon pici, tenyésztők inkább 10-12 hetesen szokták átadni).

Ráadásul megnézném én azt, hogy egy átlagos téli/őszi esős/saras hétköznapon hogy vagytok kint 3-4 órát a kertben. Lakásban van 25 kg-os kutyánk, a konyhába és a hálóba egyáltalán nem mehet be, a nappaliban és az előszobában van saját fekhelye, nem jöhet fel a kanapéra és nem piszkít bent, természetesen teljesen szobatiszta, ez csak döntés/szoktatás kérdése.

Nem FOGLALKOZNI kell a kutyával egész nap, hanem hagyni, hogy a közeletekben legyen, legalább úgy, ahogy a 13-as írta. Kölyökkorban lenne a legfontosabb, hogy ott legyen körülöttetek, szokjon titeket, ti meg őt, gyorsan megtanulja az együttélés szabályait, megismerjétek a jelzéseit stb. Ha rossz az idő is lehet bent tanítgatni, nyakörvhöz, pórázhoz szoktatni, alap parancsokat tanítani amíg nem tudjátok oviba/sulba vinni. Aztán ahogy cseperedik ki lehet szoktatni amennyire szeretnétek, nyáron talán többet vagytok kint tényleg.

Nem kell, hogy mindenhová bemehessen, kijelölhettek neki egy pihenőhelyet. Kölyökkorban még rövidebb szakaszokban játszik/jön-megy/ismerkedik a világgal és közben sokszor el-el szundikál, de felnőtt korban a napi 1-2-3 óra séta/foglalkozáson/játékon kívül jellemzően pihen, alszik egy jól lefárasztott kutya.

16-os voltam.

"én inkább azt látom kínzásnak, hogy be legyen zárva a házba egy ilyen nagy mozgásigényű kutya"

Azt ugye tudod, hogy a kertben nem fogja lefárasztani magát? Meg fogja unni, olyan neki, mint hogyha te egy villában élnél, de sose mehetnél ki a házból. Egy darabig érdekes, aztán unatkozni fogsz. A kutya is, aztán majd jönnek a rossz szokások, ásni fog, ugatni fogja még a pillangót is, szökni fog, mászni fog...

Ismerek lakásban élő labradorosokat. Tudod, hogy hogyan fárasztják a kutyáikat? Futnak velük, meg nagyokat túráznak, a másik oldalon meg ott vannak a vakvezető labradorok, akik dolgoznak szinte folyamatosan, agymunka, hogy segítsék a látássérült gazdáikat.

Ha kinti kutya kellett, nem a labradort kellett volna választani. Sem a jelleme sem a bundája miatt nem alkalmas rá.