Ha egy kutya a menhelyen nem jön ki más kutyákkal, akkor soha nem is lesz más kutyákkal kompatibilis?

Abszolút nevelhető, és szocializálható.

Ezt nem tétlenül kell nézni, és elkönyvelni (mint sok helyen teszik) hogy nem szereti az állatokat, vagy gyerekeket, stb, és ennyi volt...

Aktívan, és leginkább szakszerűen kell vele gyakorolni intenzíven a problémás élethelyzetekben, hogy minél több esély legyen a korrekcióra.

A kutya jelleme is befolyásolja a végeredmény, mennyi idő alatt lehet eredményt elérni, és milyen mértékben.

Valóban szakszerű kezeléssel, azt mondanám, a kutyák 70-80 %-a, viszonylag rövid idő alatt rehabilitálható.

A maradék 20-30 % problémásabb kutyánál vagy kitolódik ez az idő (mondjuk pár hétről pár hónapra) vagy egy bizonyos szinten nem is tudnak túljutni, ezért még ha fejlődnek is, sokat, akkor is életük végéig szakértő kezekben van a helyük, akik biztosítani tudják, hogy ne okozzanak sérülést.

Sokszor van olyan, hogy a testi erejéből, fajtájából adódóan nem erőltetik a kutyáknál a menhelyek, hogy másikkal együtt legyenek, egyszer-kétszer megpróbálják pórázzal összeengedni másikakkal és az első odakapásnál már nem forszírozzák tovább (tipikus ilyenek a bull vagy a 40 kg+ - os kutyák), vagy csak látják, hogy nagyon menne a rácshoz acsarkodni és akkor nem is próbálkoznak.

Néhány sikertörténetet ismerek, de egyik sem a tapasztalatlan gazdi próbálkozásaitól változott meg, hanem tapasztalt kiképzőkhöz kezdték el hordani a kutyát, külön szocis csoportokba, beadták napközibe, bentlakásra (fontos, hogy szakemberhez, direkt ilyen céllal, a legtöbb panzió ilyet nem vállal, csak berakja egy kennelbe) és a gazda is rengeteget dolgozott a kutyával, a kiképző tanácsait követve.

Sajnos rengetegszer előfordul ennek az ellentéte, mikor a menhelyen szociális kutya bevédi a gazdáját/reaktív lesz és ezzel verekedésekbe sodorja magát.

Igen, ezért hangsúlyoztam én is, hogy szakszerűen!

" egyszer-kétszer megpróbálják pórázzal összeengedni másikakkal "

Ez, pl. máris bukó. A póráz 90%-ban ront a helyzeten.

Aki direkt azért rak rá pórázt, hogy baj esetén vissza tudja húzni, (mi másért) és eleve a támadásra felkészülve, feszes pórázt tart, vagy nem bírja kontrollálni a kutyát, és hagyja, hogy a kutya feszítse a pórázt, az szinte 100%-ban támadáshoz vezet.

Jellemzően ilyenkor még az ember szokott megsértődni, ha szembesítjük vele, hogy a dilettantizmusa váltotta ki a támadást.

Sokszor történik ilyen, hogy próbálkoznak valami ilyesmivel, ami borítékolható, hogy nem fog működni, nyilván nem is működik, és le is mondanak a kutyáról.

Korrigálható megfelelő munkával, de egy ilyen kutya legjobb esetben is szelektíven fog hozzáállni más kutyákhoz. De nem is szabad elvárni, hogy egy kutya bármelyik másik kutyával jól kijöjjön.

"Sajnos rengetegszer előfordul ennek az ellentéte, mikor a menhelyen szociális kutya bevédi a gazdáját/reaktív lesz és ezzel verekedésekbe sodorja magát."

Azért ennek is megvan a miértje. Nem mindegy, mennyi ideig van a menhelyen, milyen az előélete, mennyire tudják a gondozók kiismerni, a gazdája hogyan bánik vele, milyen kutyaiskolába mennek, milyen a környék, ahova a kutya kerül. Az én kutyám például nagyon hamar gazdisodott, korábban az utcán élt, voltak előjelei a később nálam megjelent reaktivitásnak már az egyesületnél találkozás alkalmával is, de sok idejük nem volt arra, hogy tudják, mire lehet számítani nála, annyit tudtak, hogy az utcán élt korábban, és nagyon fiatalon lett vemhes. A munka oroszlánrésze rám maradt, errefelé sok a "nembántgazdi", volt is konfliktus, megjelent a reaktivitás, ami sok melóval kezelhetővé vált, de a kutyám szelektív maradt. Nem várok el tőle lehetetlent, nem erőltetem kutyatársaságba, megvan, kiket kedvel, ennyi, amúgy sem kötik le más kutyák, őt az ember érdekli, akár játék, akár pihenés, akár feladat van.