Hosszabb útra magatokkal vinnétek egy kölyök kutyát?

7-es, 8-as maximálisan egyetértek. Ha kutya van, az megváltoztatja az ember életét. Ezzel nem árt számolni. Vagy felelősen gondolkodva eleve nem vállalni.

Az első kutyánk pont így lett. Valaki megvette a "decuki" pici boxert, aztán rájött, hogy nincs rajta kikapcsológomb. Eszik, szrik, oltatni, sétáltatni kell. 2 hét után hoztam el tőlük. Nálunk belefért az életmód váltás. Mindketten jól jártunk.(a kutya meg én)

Kérdezd meg az ismerőst, hogy nem mehetne-e hozzá addig a kutya vagy neki nincs-e kedve hozzátok cuccolni a két napra vagy vegyetek fel addig egy szittert.

Szerintem ez Win-Win, a kölyök nem lenne egyedül, ismerős meg babakutyázhatna és talán neki is kényelmesebb, mint utazgani hozzátok.

Tippem szerint rokont látogattok, így talán az lenne a legegyszerűbb, ha tolnátok egy hónappal.

Természetesen magammal vinném. Vittem is. Az út maga nem egy nagy történet, 8 hetesen, amikor elhozod magadhoz szintén sokat utazik általában. Itt meg már veletek tenné ezt. Tök jól szokja az utazást is, meg azt is, hogy veletek együtt megy ide-oda. Szobatisztaságilag is előnyös, hiszen vagy veletek császkál, amikor nyugodtan pisi-kakilhat, vagy boxban van, az meg segít, hogy ilyenkor nem wc-zünk, viszont ott meg szokja, hogy a box pihit jelent. Szóval szerintem nincs előnytelen oldala a magatokkal vivésnek.

Otthon viszont biztosan nem hagynám, akkor inkább lemondanám a programomat. Egyedül hagyni két napra - ez olyan folyamatokat indíthat el benne, amit nem szeretnék. Szerintem ez az időszak pont a szocializációról és a bizalom kiépüléséről szól, két nap nagyon sok idő ebben az időszakban. (Mondjuk én általában magammal viszem a kutyámat.)

Magammal vinném, mert ez egy KISBABA.

Vagy ti majd a kéthónapos gyereket is otthon hagyjátok. Nem kell a rizsa, hogy más a kettő, mert nem.

A kiskutya és a gyerek is rátok van bízva, gondoskodnotok kell róla, nem lepasszolni a szomszédnak.