Szerintetek hogy látják a kutyák a világot? Miben tér el az ember látásmódjától?

Nem szép ezt mondani, de szerintem sok esetben egyszerű hála... és mivel nem nagyon tudják megtárgyalni ezt részleteibe menően más kutyákkal, viszonyítási alapja sincs, ergo hálás neked sajnos akkor is, ha láncra verve tartod, semmi szeretet nem kap, de hébe-hóba kap vacsorát.

Ami viszont érdekesebb kérdés, hogy miben tér el a kutya más fajoktól: a macska pl. (és most végig általánosítok, mert kivételek mindig vannak) akkor is csak egy szolgának tekint, ha szereted, simogatod, eteted, mindent megadsz neki... és ez most nem rossz indulat, nekem is van, és imádom őket, inkább tényszerűbb megközelítés akart lenni.

Erről a témáról könyveket írtak és jelenleg is folyamatosan kutatják... Rengeteg aspektusa van, ezt nem lehet ilyen röviden kifejteni.

Ha érdekel a téma, javaslom Csányi Vilmos, A kutyák szőrös gyerekek című könyvét. Mióta elolvastam sokkal jobban értem a kutyámat, rendesen közelebb kerültünk egymáshoz. Zseniális könyv.

Hát először is, érzékelésileg sokkal összetettebben. Amikor valamilyen közegbe belecsöppen a kutya, azzal hogy jobban hall, és számunkra nem elképzelhető módon szagol, sokkal sokszínűbbé teszi számára a környezetét. Ő így szokta meg, de esküszöm szívesen bújnék egyszer a bőrébe, és próbálnám ki, hogy megértsem.

Nagyon jól látják az összefüggéseket, a dolgok működését, vannak elvárásaik ilyenformán (ha már buszozott pl., akkor alapból pattan a vonatra, metróba, hiszen az is csak egy busz), érti a környezetét az a kutya, amelyiknek volt lehetősége tapasztalni.

Amit aztán részletezel, ez az eredeti kapcsán eszembe sem jutott. Ez nekem nem "világlátás" része, de egyébként igazad van, mégis része. Hát... ez teljesen jellemfüggő, én nem azt látom, hogy mindegyik ilyen. Viszont itt szintén bejön a tapasztalat, hiszen ha eddig akihez odament, az kedvesen szólt hozzá, és simizte, akkor az neki nyilván jó volt, hát naná, hogy repizni akar. A kutya alapvetően hedonista lény. És igencsak közel áll az ő világa az emberéhez, szóval ahogy emberek közt is van barátkozós, szájabenemállós, mogorva stb., kutyáknál is megvan ez.

Nem "szerelmesek" az emberekbe, nem "hálásak" az embereknek, és ez nem "világlátás", ez értelmezhetetlen egy kutya esetében.

A kutya fajt a farkas fajból "tenyésztette" ki, háziasította az emberi faj, azért, hogy szolgálja őt a lehető legkülönfélébb módokon. Pontosan nem tudjuk mikor, legvalószínűbb, hogy 20-40 ezer éve, ennek folyományaként egy olyan fajról beszélünk ma már, amely genetikailag kódolva van az emberi fajhoz való ragaszkodásra, szeretetre. "Alapállapota" születéskor, hogy az emberhez ragaszkodik, barátságos vele, nem érez félelmet vele kapcsolatban. Aztán nagyon sok mindentől függ, hogy ez hogyan változik, de ez a kiindulási pont.

Ahogy a 2-es írta, komoly kutatások folynak erről világszerte, az ELTE Etológia Szakán világszínvonalon kutatják, igen kiváló és érdekes eredményekkel, olvass utána, ha érdekel. Csányi Vilmos valóban jó kezdésnek.

[link]