Hogy törjem le a kutyám "szarvát"?

Fél éves korában utcáról befogadott, nagytestű keverék. Mindig is nagyon cuki, bújós, játékos és okos volt. A légynek sem tudott volna ártani, semmihez nem nyúlt hozzá soha, jártunk 2 kutyasuliba is kamasz korában.

Most 4 éves lesz nemsoká (saccra) és nagyon ki van fordulva magából egy ideje. Folyamatosan feszegeti a határokat, bunkó, magának való lett, nem lehet csak úgy odamenni hozzá, ha nem akarja, akkor morog, de akár harap is. Csomót veszekedni kell vele, a kutyaházát bevédi, néha a kanapét is. Elkezdett rosszul viselkedni, ami nem rossz feltétlen, de eddig nem csinálta (pl. ugatás ész nélkül a semmire, madár kergetés) és ha rászólok, még ő van felháborodva, morog, tegnap pedig nekem jött. Csak azért, mert rászóltam, megharapott, nem állt le. Kínomban lenyomtam a földre, ami nem biztos, hogy jó ötlet volt, de nem volt jobb ötletem, folyamatosan jött volna nekem. Amíg ültem rajta, addig nyugiban volt, felkeltem, megint megharapott, szaladtam a szájkosárért és ráadtam nagy nehezen. Ezután a házából támadott ki állandóan, nem lehetett tőle kimenni az udvarra, úgyhogy végül oda toltam a kinti kukát a háza bejáratához, hogy ne tudjon kijönni amíg le nem nyugszik. Pár órával később beengedtem a házba, de a szájkosár maradt és a kanapéra sem engedtem fel. Rengeteg feladatot kellett teljesítenie ahhoz, hogy megbékéljek vele. Egyébként ezeket a parancsszavakat is sokszor megtagadja mostanában, pedig kutyasuliban ő volt a legügyesebb.

Fogalmam sincs, mi vezetett ide, tényleg rengeteget foglalkozok vele, minden nap feladatozunk (bár ez egyre nehezebb, mert ugye sokszor megtagadja), játszunk, ha nincs nagyon rossz idő sétálunk, hétvégente sokszor kirándulunk. Szeretve van, jó kaját kap, a kanapén aludhat bent a melegben, viszem kutyás programokra.

Ami változás lehet maximum az, hogy én mostanában az élethelyzetem miatt stresszesebb vagyok, de ez még nem adhat okot arra, hogy így rám támadjon.

Több mindent kipróbáltam már. Csak kézből etettem egy darabig, azért is meg kellett dolgoznia, próbáltam még többet foglalkozni vele, szeretgetni, de ezek nem igazán használtak. Aztán jött egy-egy durvulása után a kizárom a falkából, pár napra, egy hétre, úgy kellett vissza könyörögnie magát, de nem sokra vezetett hosszú távon, végül pedig szájkosár, volt hogy meg is kötöttem pár órára, akkor is azért, mert támadott és nem szállt le rólam.

Tegnap már azon agyaltam, hogy mikor így megbolondul, berakom a kocsiba és elviszem valahova és otthagyom (ez a valahova képlékeny, ismerőshöz kennelbe, vagy valahova, vagy megkötöm valahol, csak nem az udvaron...) aztán fél óra múlva visszamegyek érte, hátha kicsit leszállna a magas lóról, hogy egyedül lett hagyva. Mivel tudom egyszer egy kutyás rendezvényen elkeveredtünk egymástól, én láttam őt, de ő engem nem vett észre és látszott rajta, hogy teljesen kétségbe volt esve.

Na de ha van valakinek ennél értelmesebb ötlete... Tudom, kutyasuli, tréner, akármi, de kizárt, hogy ilyenkor viselkedne így, úgy meg úgysem tudnak mit mondani rá.

Jelen pillanatban eltorlaszoltam a háza bejáratát és elbarikádoztam a kanapét, hogy egyik helyet se tudja bevédeni, reggel mikor kapott kaját akkor nagyon sok feladatot kellett teljesítenie. Most nyugodt, de egyre kevésbé bízok benne, bármikor úgy megtámadhat, hogy súlyosabban is megsérülhetek, mivel egy súlyban vagyunk.