Van itt olyan, aki több kutyaiskolába is jár a kutyájával, az ország különböző pontjain és az általuk szervezett összes létező versenyen, vetélkedőn, rendezvényen ott van?

Igen. 34 iskolába járok, + még az összesbe is.

Ilyen egy hülye kérdés.

Jelen. Na persze nyilván nem ennyire eltúlozva, ahogyan a kérdés beállítja, de igen, én abszolút megértem a kérdező ismerősét, én jelenleg több kutyaiskolába járok, mert két kutyám van, két különböző célra és az egyikben ehhez értenek jobban, a másikban ahhoz. És az ország több pontján voltam már velük versenyen, sőt külföldre is utaztam már verseny miatt.

Azt nem állítom, hogy az összes rendezvényen és versenyen részt vettünk, amit csak szerveztek, de amikor még nem volt annyira népszerű itthon a sport, amit választottunk volt olyan év, hogy egész évben csak 2 versenyt szerveztek és mindkettőn ott voltunk.

De amíg csak egy kutyám volt, volt olyan időszak, hogy vele is több suliba jártam, mert több sportot is ki akartam próbálni és nyilván nem értenek mindenhol, mindenhez, akik meg ezt állítják, azok kóklerek.

Mellette kirándulunk, kutyás programokat szervezünk, nyáron úszunk együtt, szóval még hogy tetézzem a dolgot nyaraló helyet is sokszor úgy választunk, hogy azt a kutyák élvezzék, nekik is izgalmas legyen a program, ezért a kedvelt kikapcsolódós wellness hotelek helyett sokkal szívesebben szállunk meg eldugott erdei házakban valami jó túrázó helyszín közelében.

Azt egyáltalán nem látom, hogy mi lenne ebben a "nem normális" dolog, ez egy ugyanolyan hobbi, mint a többi. Nekem az furcsa, hogy valaki órákat képes ülni a vízparton, hajnalban, szúnyogok között azért, hogy fogjon egy halat, amit utána visszaenged a vízbe. Nem értem, de nem ítélem el, ha ez teszi boldoggá, miért ne horgásszon? Ha az ismerősödet a falmászó versenyek teszik boldoggá, miért ne járjon el rá a kutyájával?

És mielőtt még bárki azt mondaná, hogy ez egy egészségtelen, beszűkült életmód, azoknak mondanám, hogy én saját magamon elképesztő fejlődést vettem észre, a kutyáknak köszönhetően sokkal több barátom lett, akikkel már nem csak a "kutyázás" köt össze, simán beszélgetünk teljesen hétköznapi dolgokról, ha kedvünk van szervezünk nem kutyás programokat is, ami előtte szinte elképzelhetetlen volt. Sokkal fittebb is lettem a kutyáimnak köszönhetően, előtte eszembe se jutott volna csak úgy elmenni kirándulni 10-20kmereket hétvégén, ami most már heti rendszerességgel előfordul. Szóval továbbra sem értem, hogy ezt miért gondolhatja bárki problémának, hogy egy állatról való gondoskodásnak bármilyen negatív hatása lehetne... vagy sok más hobbinak. Én a környezetemben abszolút azt tapasztalom, hogy akinek van valami hobbija, ami esetleg nem is szokványos, sokkal kiegyensúlyozottabbak, boldogabbak.

Próbáld te is az ismerősöd szemszögéből nézni és ha te nem vagy kutyás, akkor gondolj más hobbira vagy sportra, amit versenyszerűen űzne. Az is ennyire zavarna ha mondjuk balett táncos lenne vagy díjugrató? Pedig ezekhez a sportokhoz is komoly elhivatottság, szinte rajongás kell, ami kívülről elsőre furcsának tűnhet.

Vállalj csak kutyát !

Nem csak az a tökéletes élet egy kutya számára, hogy napi szinten állandóan megy valahova a gazdájával. Sőt, van olyan kutya, amelyik nem is bírná az ilyen tempót.

Az említett ismerősöd életvitele nem általános.