Szerintem a kutya kinti állat és utálom ha bent van a házban, párom pedig egy ágyban is alszik a kutyákkal. Hogy jussunk kompromisszumra?

Nem illetek össze első olvasatra, viszont...

Ha őt írt volna ki kérdést, hogy a párom nem tűri bent a kutyákat, mert a régi elvek szerinti nevelést verték bele, meg sem próbál a hozott mintákból lazítani valamin, mit csináljon? Te hogy éreznéd magad?

Ha én a helyedben lennék, megpróbálnám azért azt, hogy kompromisszum, legyen bent, tartsa tisztán, de legalább az ágyba ne jöjjön fel.

Én egyébként 33 éves koromig ugyanígy nem szerettem, ha állat van a házban. Olyan félelmek voltak bennem, hogy elbújik, rossz helyre végzi bent a dolgát, ami nehezen elérhető, észre sem veszem. Felugrik az asztalra, vagy valahová, ahol sok cucc van, leborogat ezt azt. Nem az állattal volt konkrétan bajom, imádom őket, csak a kényelmes életterem felforgatása nem volt bizalomgerjesztő, meg a pluszmunka. Tehát az otthoni hozott mintám az volt, hogy meg kell gebedni a takarításban nőként, erre még egy állat is jön, aki nyilván nem tud maga után. Nekem ennyi volt a gondom. 3 éve kizárólag benti az egyik cicánk, egy kis ékszer szinte, és abszolút tiszta, tudnak alkalmazkodni az állatok a gazdi életviteléhez. Egy kutya még jobban is nevelhető, mint egy macska. Szerintem kellő intelligenciával meg lehet beszélni, ehhez az első lépés az, hogy tisztázd magadban a pontos ellenérzéseidet. Hogy mi zavar a benti állattartásban. Innen tudtok elindulni.

Hagyd el őt.

Ő keres olyan párt, aki elfogadja a kutyáját, te meg olyat, aki szerint a vizsla is az udvarra való télen-nyáron.

A kutya régen sohasem kinti állat volt, hanem volt nekik vagy külön helyiség a házban vagy hozzátoldott rész, ahol meleg volt (legyen szó vadázskutyáról vagy szánhúzóról).

Újkeletű dolog kib.ni a kutyát az udvarra, akkor is, ha a szőre miatt nem alkalmas rá.

Azért ebben lehet kompromisszumra jutni, nekünk is sikerült, ugyanilyen felállásból. Én voltam az a fél, aki otthon ahhoz szokott, hogy a kutyának teljesen szabad hozzáférése van mindenhez. A férjem meg ahhoz, hogy nem jöhet a házba. Egyik véglet sem jó. Olvastam kutyanevelési könyveket és én is arra jutottam, hogy egészségesebb kapcsolatunk lehet a kutyával, ha vannak következetesen betartatott szabályok, a legkönnyebb az, ha ide-vagy oda ő nem jöhet. A teljes kinti tartás akkor élhető, ha télen-nyáron órákat töltesz az udvaron. A kutya társas lény, falkában él, foglalkozni kell vele.

A mi kutyánk benti-kinti, de bent soha egy bútorra se jött fel. Se szék, se kanapé, se fotel, se ágy. Megvan a maga helye, a hálónkban (ez mondjuk utólag nyert csatám :D ).

Mindenkinek jó így, a kutyusunk ehhez szokott, boldog, sosem lázadt ellene. Miután megszülettek a kisgyerekeink, külön boldoggá tett, hogy nem töményen van a szőre minden felületen.

Kutya mindig kinti lakot csak a tenyésztők elkezdtek minden féle " haszontalan" kutyafajtát kitenyészteni.

Tenyésztés miatt elvesztették , életösztöneiket , túlélési esélyüket .

Magyarán a kutya is háziasitva lett .

Persze majd pont a kutya miatt hagyja el a párját...

Istenem, ezek a válaszok...

Ezt vele kellene megbeszélned elsősorban.

Nálunk én voltam, aki kutyákat hozott a kapcsolatba, szerencsére kertes házba. Nálunk nem mehetnek fel a kanapéra, ágyba, illetve nem szabad bejárásuk van, csak amikor mi beengedjük őket, amúgy zárt teraszon tudnak lenni (itt van kutyaajtó, illetve a szobakenneleik, fűthető).

Egy ilyen kompromisszumos megoldás szerintem nálatok is működhet.