Melyik kutyafajta való nekem?

,,Kutyanevelés haladóknak

Akaratos természete miatt a chow chow a nehezen nevelhető kutyák közé tartozik. Tiszta és konzekvens parancsokra van szüksége. Minden alkalom, amikor megadja magát a plüssben csillogó aranyos szempárnak, későbbi problémákhoz vezet. "

[link]

Nem csak itt, máshol is javasolják, hogy érdemes vele már kiskorban kutyaiksolába járni. Ha oda is elvinnéd szerintem nem lehet gond.

Egy gazdás, hosszas sétákat kedveli. Hol laksz igazából mindegy.

Hat az erosen szoktatas, neveles kerdese, hogy a kutya kepes-e egyedul is elleni.

Egy csau is lehet szorongasos, ha egyedul van, ha nincs fokozatosan hozzaszoktatva.

Nem arra értettem, hogy nem ugrál feleslegesn parancsokra, sőt a fajta leírás sem úgy érti. Ha nem megfelően neveled, problémákhoz vezet és nem az a probléma, hogy nem kezd el bukfencenzni, pörögni forogni parancsokra, hanem agresszív lehet ami nem csak rád nézve veszélyes.

Ezért javasolt a kutya iskola, hogy az alap dolgokat helyesen tanítsd meg és szintén nem az hogy ül és leül.

Minden kutya jól elvan magában ( munka/iskola idő alatt) még a németjuhász is , miért ne lenne, az is nevelés kérdése és nem hozott tulajdonsága a kutyának , hanem szerzett, tanult viselkedés.

Ettől függetlenül jó választás lehet számodra!

Menj el menhelyre, mondd el az elképzeléseidet, igényeidet.

Két kutyám, mindkettő keverék. Egyikük sem ugatós típus, leginkább akkor teszik egyszer, ha hallják apámat leparkolni. Egyikük nem szereti, ha ölelgetem, nem bírja a meleget, nem fekszik mellém, hanem a lábamhoz, míg a másik, aki úgy került hozzánk (4 és fél évesen), mint egy szobabútor, mert bántalmazott volt. Miután kivirágzott, mostanra velem alszik, mellettem, ölelve, ugyanis bírja a meleget, és a másikkal ellentétben (aki olyankor kvázi hülyének néz a szemeivel) neki nagy igénye van a tutujgatásra. Társasházban élünk, mindketten közepes méretűek. Utóbbi kutyám, aki közelebb áll a szívemhez, meg nem mondta volna róla az ember, hogy ilyen lesz. Sharpei-labrador keverék. Makacs fajta, nem a szófogadás mintapéldánya, és valószínűleg akkor sem lenne az, ha kölyökkorától nálunk van. Nagyon szereti, hogy nem bántom/bántjuk, törődünk vele... csupán attól propeller lesz a farka, hogy felé fordulok és kimondom a nevét, csoda, hogy még nem repült el a kutya.