Sokan miért etetik étel maradékkal és egyéb nem nekik való kajával a kutyákat?

Szerintem úgy vannak vele, hogy a kutya él és láthatóan nem beteg, tehát ez a tartás neki jó és onnantól felesleges pénzkidobás lenne 10-20 ezreket fizetni a kajájáért havonta, ha ötödannyiból is megvan.

Sétálni meg gondolom azért nem viszi, mert egyszer próbálta és a kutya nem viselkedett kisangyal módjára...

Szomorú, de sajnos ez van.

Sajnálom a kutyát.

Az én szomszédomnak is van kutyája. Először ő se nagyon foglalkozott vele, hogy mit eszik, hányszor viszi sétálni és milyen oltások kellenek neki stb. Azt mondta, hogy a kislánya akart egy kutyát, ő pedig meg is adta neki. Csak az a baj, hogy a kislánya meg csak 7 éves és a kutyával játszani kívül nem tud semmit se róla. Az első héten tétlenül néztem ahogy a kutya konkrétan megőrül a pár négyzetméteres kertben és reggelente a tálkájába a reggeli müzli maradékát és az elkokszolt kenyeret rakják neki. Aztán vettem a fáradtságot és először beszéltem a kislánnyal, utána pedig az apukájával. A kislány teljesen tudta, hogy a kutyájának nem ezek az ételek valóak. Azt is mondta, hogy szívesen elvinné sétálni is, de az apukája sokat dolgozik és amikor hazajön már nincs kedve kutyát sétáltatni, őt pedig egyedül nem engedi el. Nagyon örültem, hogy a kislánynak legalább ennyi fogalma van a kutyatartásról. De akkor borultam ki a legjobban amikor az apukájával beszéltem. Konkrétan nem tudott semmit és nem is érdekelte a kutya helyes tartása. Aminek örültem az az, hogy legalább végighallgatott. Felajánlottam neki, hogy reggel és délután el tudom neki vinni a kutyát megsétáltatni amibe bele is egyezett. A kislánya is szívesen velem szokott jönni délutánonként. Általában a parkba szoktunk menni, mert ott tudtam kicsit tanítani a kutyát, mert a "Gyere ide!"-n kívül nem tudott semmit. Ezt az időt kihasználva sokat beszéltem a kislánynak arról, hogy mivel érdemes a kutyust etetni és, hogy milyen oltások kellenek neki. A kislány szívesen hallgatta a beszédemet és mindig mindenre megkérdezte, hogy ez meg mire jó? Aminek örültem, mert ez azt jelentette, hogy a kislány igenis akar rendesen foglalkozni a kutyájával. Az egyik nap nagy meglepetésemre elhozta magával az apukáját is. Azt mondta, hogy minden nap vacsoránál elmesélt neki mindent amit mondtam neki, és boldogan mutatta be a kutyus trükkjeit. Azt mondta, hogy sajnálja, hogy tudatlanul vállalt egy állatot és attól a naptól kezdve megpróbált többet foglalkozni a kutyájával és a kislányával.

Ennek a történetnek szerencsére happy end a vége. Ezzel csak annyit akartam mondani, hogy ha sikerül elérned vele azt, hogy meghallgasson és jó útra térjen akkor mind neki és mind a kutyusnak jobb élete lesz. Ne add fel! Küzdj a céljaidért!

Honnan tudod, hogy rengeteg pénzük van?

Egyébként hozd el a kutyát, mindenki jobban jár