Mit tegyek? Be merjem majd vállalni?

köszi! :) Hát nálam ez a korszak már egy jó 4 éve tart, 12-13 évesen láttam egy kutyakiállításon. Odamentem a gazdájához, és kérdezgettem tőle egyet, s mást. Alig hittem el, hogy ez tényleg igazi farkaskutya, és mikor megsimogattam, elkezdte nyaldosni a kezem. Olyan szelíd volt, és mégis kiköpött farkas! Azóta ha lehet járok kiállításra, hátha egyszer-egyszer felfedezek egy Csehszlovákot. Utoljára tavaly találkoztam egyel, akinek azonban külföldi volt a gazdája, így csak nem túl gazdag angol szókincsem használatával tudtam kommunikálni vele. Persze azóta annyi kérdés fogalmazódott meg bennem, hogy arra, a gyakorikerdesek.hu tárhelye sem lenne elég. :) Szóval most egyenlőre a rövidebb távú jövőn gondolkodom. Érettségi után szeretnék leköltözni a nagy birtokra, ami szerencsére csak egy 45 p kocsival Budapesttől (persze ez függ a dugóktól). A mostani spánielünk 3 éves, de anyukámmal fog maradni, mert nem bírná ki kutya nélkül.

Köszönöm mindenkinek!