Csak jutalomfalatért jön oda hozzám?

Próbáld a kedvenc(!) Játékkal

Pl. Vedd elő neki és játszatok kötél húzódott

Hívd be és add oda neki

Mondj 1 trükköt amit tud és ha megcsinált dicserd meg és játszatok.

Persze ez nem biztos hogy sikerülni fog mert ilyenkor a szagok jobbak

Lehet, hogy semmit sem rontottál el. Minden kutyának máshol van az ingerküszöbe, amíg még hajlandó "ingyen" dolgozni, szótfogadni. pl az otthonában kb minden kutya behívható, bekerített, de idegen terepen már valamivel kevesebb, egy nyugisabb parkban, mezőn még kevesebb és elég ritka, de létezik, akit a körúton vagy vadakkal teli területen is biztonsággal el lehet engedni.

Ez persze fejleszthető és kialakíthatsz más motivációt is, pl mielőtt jutalomfalatot adsz szóban megdícséred és megsimogatod vagy csökkented a kaja méretét majd minden 3., 4. alkalommal kihagyod és egyre ritkábban adsz neki.

Miért baj ez? Ez egy üzlet, te odajössz, én pedig ezért "fizetek".

A mai napig jutalmazom a kutyáimat behíváskor. De csinálhatod úgy is, hogy random néha kap jutit, néha nem, így nem fogja tudni kiszámítani, mikor van nálad kaja.

Illene vagy nem illene a kutyák nem így működnek. A kutyát úgy tanítjuk a behívásra, hogy én sokkal érdekesebb legyek mint bármi más, érdemes legyen hozzám visszajönni, mert nálam van a buli.

Ha a kutyád kajával motiválható, akkor örülj neki, és használd ki. Néhány szem juti a zsebben nem egy tragédia.

Két út van: a kutyának vagy megéri odamenni vagy nem éri meg nem odamenni.

Én a tanítási folyamatban sosem alkalmazok kényszert, jutalomfalattal tanítom a behívást is, először nyugodt körülmények között, aztán fokozatosan emelve az ingerszintet.

Amikor tudom, hogy a kutya pontosan érti, magabiztosan tudja, hogy mi a feladat, ha már százszor lejutalmaztam, hogy kijött játékból vagy otthagyta a földre szórt kaját és tudja, hogy ő is nyer vele, akkor elkezdek ugyanilyen fokozatosan elvárásokat is bevezetni. De tényleg csak akkor, ha tudja a kutya, hogy mi a feladat, de ezt te is látod abból, hogy ha tudja, hogy van nálad kaja, akkor azonnal jön, ebből látszik, hogy amúgy érti a feladatot, csak juti nélkül neki ez nem annyira megérős.

Na ez az a pont, amikor el lehet kezdeni elhagyni a jutit. Erre egyrészt jó a már írt módszer, hogy csak minden 3.,4. becsekkolásért kap jutit, így kiszámíthatatlan neki, hogy mikor kap éppen és úgy dönt, hogy megéri megnézni, hátha kap valamit. Ehhez a döntéshez szokott kelleni az elvárás, a másik verzió is, hogy ne érje meg neki nem odamenni.Én elvárom, hogy első szóra jöjjön, ne kelljen könyörögni, így ha nem jön, akkor én megyek, nem bántom, nem ütöm meg, de eléggé lecseszem ahhoz, hogy egyértelmű legyen az elvárás. Egy alapvetően jól működő kutya-gazdi felállásnál nem is kell nagyon sok alkalom, elég 3-4 ilyen lecseszés és utána a kutya összerakja.

Nálam ez egyébként úgy működik, hogy a 6 hós kicsi még arra is kap jutit ha csak magától visszajön, a 3 éves nagy meg tudja a feladatot, őt szóban mindig megdicsérem és előfordul, hogy kap jutit, de mondjuk egy séta alatt ha 50x behívom, akkor kap összesen 3 szemet.

A másik amit említettek az a dicséret, ez is nagyon fontos része a tanításnak. Ha te is csak úgy gépiesen adagolod bele a jutit, amikor visszajön, akkor nem tudod elvárni, hogy juti nélkül is jöjjön, hiszen a világon semmit nem kap érte cserébe. A kutyák jól kondicionálhatóak és alapvetően együttműködőek az emberrel, ezért nem nehéz náluk elérni, hogy pár jó szóért is hajlandóak legyenek egyszerűbb feladatokat megcsinálni. De ez a pár jó szó legyen őszinte, kitörő boldogság, hiszen a kutya egy nálad sokkal izgalmasabb programot hagyott ott ezért a pár jó szóért.

Azzal az elmélettel, hogy a kutyák a "munkájukért" kapjanak "fizetséget," tehát a feladatért juti van dologgal alapvetően egyetértek, csak nekem a behívás nem tartozik ezek közé. Egyrészt mert az, hogy visszajön egy kicsit is képzettebb kutyának nem "munka," ha végigtréningezek vele 30-40 percet, akkor igen szinte feladatonként szórom neki a jutit, mert megérdemli a pontos munkavégzéséért, a figyelméért, a koncentrációjáért, a kitartásáért. Az hogy visszajön, ha hívom nem feladat, hanem szabály. És fontos a kettő között különbséget tenni, az hogy nem húz pórázon, nem rágja meg a bútort, nem megy ki a kapun engedély nélkül, ott marad ha mondom mind olyan, amit természetesen jutival, pozitív megerősítéssel tanítunk, de utána anélkül is elvárjuk, hiszen a kutya mindennapjait meghatározzák, hogy tudja e ezeket a szabályokat és extrém helyzetben életet is menthet, míg a csehes beülés jól mutat, de soha nem lesz olyan helyzet, amiben ettől függ a kutya élete.

Ebből következik egyébként a másik dolog, ami hatalmas segítség a behívás stabilizálásában is, csak sok gazdi ehhez már lusta, vagy kényelmesebb egész életében egy marék táppal sétálnia, vagy keresi az egyszerű megoldásokat ennek elkerülésére, de erre pofonegyszerű, varázsütésszerű megoldás nincs. Szóval ha nem dobod ki teljesen a jutifalatozást a kukába, hanem ez ugyanúgy megmarad, csak már komolyabb, nehezebb feladatokért kap jutalmat. Ezt nem kell feltétlen séta közben, főleg az elején nem, lehet a kertben gyakorolni, bár azért az a legjobb ha séta közben is van ilyen "rituálé," hogy ne vesszen el teljesen az a rendszer, amikor ő valami feladatért jutalmat kap tőled, hanem továbbra is maradjon meg az, hogy veled együttműködni alapvetően jó, megéri mert így olyan helyzetekben is könnyebben fog együttműködni, amikor már nem jár érte más extra, csak a dicséret.