A kutyusom nem eszik, magától nem iszik, emellett furcsán viselkedik. Mi lehet a baja?

Van egy 8 éves keverék szuka kutyusom. Nagyon kedves, barátságos, jófej kutyus. Csütörtök este óta viszont nem önmaga. Pénteken még evett, de délután már furán viselkedett, olyan üveges volt a tekintete és zavartnak tűnt. Azonnal állatorvost hívtunk hozzá, mert babéziózisra gyanakodtunk (a másik kutyusunk pár éve átesett rajta, nála is azonnal észrevettük, időben kapott szurit, így meggyógyult). Kijött az állatorvos, beadta az injekciót, utána a kutyuskám kidőlt, egészen reggelig aludt, csak addig keltettük fel éjjel, míg megitattuk. Másnap már felkelt, járkált, csóválta a farkát, de sem enni, sem inni nem volt hajlandó. Továbbra is fecskendővel itattuk, az ennivalójához hozzá sem szagolt, és hányt is egy keveset. Ismét hívtuk az orvost, aki megállapította, hogy nincs kiszáradva, de egyébként semmi okosat nem mondott…

A vasárnap is így telt el, nem evett, fecskendővel itattuk, kapott egy kis húslevest, hogy legalább valami tápanyag is legyen a szervezetében, de ment a hasa utána.

Ma reggel az első utunk az állatklinikára vezetett, ott megvizsgálták (se vérvételt, se ultrahangot nem csináltak…), megtapogatták a hasát, lázat mértek és megnézték a szemeit. Az orvos közölte, hogy fogalma sincs, mi a baja, nem babéziózis, de adott neki egy vitaminos szurit, és írt neki antibiotikumot, mellé még gyógyszert a hasmenés ellen. Azt mondta, hogy szerdára jobban kellene lennie a gyógyszertől, de nekem nem úgy tűnik…

Hozzátartozik a sztorihoz, hogy tavaly ivartalaníttattuk, és ugyan figyeltünk rá, de egy kicsit meghízott. Nem betegesen kövér, de tény, hogy szedett magára. Nem vagyunk orvosok, de arra gyanakszunk, hogy stroke-ot kaphatott a hízás/a kora miatt, mert egyszerűen ahogy írtam, nem önmaga….

Elmondtuk ezt a sejtésünket az állatklinikán (többször is), de csak leintettek, pedig eddig mindig nagyon lelkiismeretesen vizsgálták a többi kutyusunkat (4-en vannak, és ha már ugatnak egy furát, azonnal visszük őket az orvoshoz).

Tanácstalan vagyok, és kicsit reményvesztett is, egyszerűen nem tudom elviselni, hogy senki nem tud semmit…erősködtünk, hogy igenis vizsgálják ki rendesen, de az orvos úgy ítélte meg, hogy felesleges………… :) ezt inkább nem kommentálnám. Holnap hívunk hozzá másik orvost is, hogy vizsgálja meg, de nem hagy nyugodni, rettegek, hogy valami visszafordíthatatlan történik.

Valakinek volt hasonló tapasztalata? Már annak is örülnék, ha lenne egy tipp, merre induljak el, mert úgy érzem, tehetetlen vagyok, az orvosok pedig nem tűnik úgy, hogy komolyan veszik.