Miért nem adja ide a labdát?

nem tudom sajnos, de nem vagy egyedül

[link]

Lehet, hogy vele máshogy kell játszani, labdázás helyett jobban örül a huzakodásnak.

Én úgy kezdeném, hogy a kutyára raknék egy hosszú pórázt, amit csak ledobnék a földre és lenne nálam két ugyanolyan huzakodós játék (pl köteles labda). Egyiket pár m-re eldobnám és ha elmegy érte a kutyus és megfogja, elkezdeném hívni. Ha el akarna szaladni, rálépnék a pórázra. Mikor odahozza, megfognám én is a játékot, pár mp-ig huzakodnék vele, majd hagynám, hogy kihúzza a kezemből -> elengedném, hagynám "nyerni" és újra hívnám a kutyát, miközben akár picit hátrálnék is. Ezt megcsinálnám még 2-3x és utána megfognám erősen és stabilan a játékot és elkérném tőle. Ekkor fontos, hogy ne rángasd tovább a játékot, egyenesedj fel, legyél határozott és csak 1-2x mondd a vezényszót, ne ismételgesd idegesen. Nem baj, ha a kutya mellső lábai elemelkednek a földtől. Mikor elereszti, gyorsan mondd neki, hogy ügyes és jutalomként azonnal kapja is vissza. Ezeket a köröket játszátok le néhányszor egymás után, az eresztés és visszaadás között egyre több mp-et hagyva, majd a játék végén egy ügyes mozdulattal dugd el a játékot.

A két labdás játéknál dobd el neki az egyiket pár m-re és hívd, miközben a másikat mutatod, huzigálod a földön. Tedd neki valahogy érdekesebbé, pl dobd el pár m-re, fuss utána, dobáld picit a levegőbe és mikor a nála lévőt eldobja és lecseréli, kezd újra a kört a ledobott játékkal. Idővel egyre gyorsabban megy majd ez a váltás és egyre messzebbre tudod dobni a labdákat.

Nekem egy mostmár idősebb labim van, ugyanezt csinálta, amikor hozzám került 2 évesen. Próbálkoztunk pórázzal és duplajátékkal is, sajnos egyik sem jött be. Ekkor beszéltünk egy ismerős kiképzővel, ő tanácsolta azt a folyamatot, amit leírok.

Nálunk ami segített először is egy olyan jutalomfalat, amiért megőrült. Alapvetően tápot és néha házi kosztot kap, de pl egy kevés husi, illetve a répa és a sajt olyanok, hogy azonnal vigyázzba vágja magát ha megérzi, hogy van nálam valamelyik. Tény, hogy nem mindegyik kutya jutifalatos, de próbálkozással azért a legtöbbnél találni olyasmit, amiért szívesen dolgozik. Rá lehet a jutifalatozásra azzal is segíteni, hogy a kutya etetése előtt kezdesz el "feladatozni", játszani vele, én pl minden reggel a reggeli előtt szántam rá kb 10 percet, hogy labdázzunk. A labda után szaladgálás megvolt, vissza egyáltalán nem hozta, oda nem akarta adni. Ilyenkor leültem és csak csendben nézelődtem, nem foglalkoztam vele, így hamarosan odajött hozzám, hogy azért mégiscsak, vele foglalkozzak már :D ha ilyenkor a labdát is hozta/hozza a kutyus, a lényeg, hogy ne akard elvenni tőle. Nekünk azt mondta a kiképző, hogy a kutya valószínűleg kissé tulajdonaként gondol a labdára, ha el akarom venni tőle, az persze buli, elszaladhat előlem, viszont egyben dominancia fitogtatás is. A lényeg, hogy amikor tényleg nem arra figyeltem, hogy a labdát elvegyem tőle, hanem hogy őt megsimizzem, adjak neki jutifalit, amiért odajött hozzám, szép lassan rájött, hogy ha el is dobom neki a labdát, nem fogom elvenni erőszakkal tőle. Ebből az állapotból sikerült szép lassan eljutni oda, hogy már visszahozta azonnal a labdát és olyankor kapott jó sok simit, dícséretet, illetve finomságot is. Amikor ez már stabilan ment, akkor kezdtem szép lassan rávezetni, hogy jutalomfaliért engedje ki (dobja el) a labdát a szájából, amikor én dobom neki a falatot (a simi, dícséret ilyenkor is fontos), majd amikor ezzel is stabillá váltunk, akkor kezdtem el szép lassan bevezetni neki, hogy nekem adja oda a labdát. Az egyik kezemben a jutifali volt, a másikba próbáltam beleejtetni a labdát általa, és szép lassan megtanulta így, hogy mi a feladat. Ugyanakkor... Mi még ma is sokszor kergetőzünk a labdával, vagyis kergetem a kutyát. A focilabdával, egy bottal, az eldobós-visszahozós labdával imádja, ha futkározunk, ha viccből elkapom, elveszem, eldobom és versenyzünk újra. Ugyanakkor azonnal észreveszi, ha átváltok nem játszós hangulatba (hanggal és testtartással tudom ezt jelezni neki), ilyenkor jön azonnal, bújik, simizem és a labdát NEM veszem el tőle! Ha az adott pillanat már nem hangsúlyos, összeszedem a labdát és elrakom, de azonnal nem veszem el tőle.

Azért is csinálom ezt, mert azt vettem észre, hogy a labda eldobása és visszahozása nem akkora élvezet neki, ő nem az az apportos kutya, vagy csak ilyen a nevelése, ez már mélyen belül így marad. Viszont így van "plusz egy" közös játékunk, illetve mindkettővel fárad is, úgyhogy megérte.

Nem tudom melyik módszer fog beválni nektek, lehet, hogy az előző válaszolónak lesz igaza, a kutya abszolút kedvence a huzakodás lesz/marad, de remélem, hogy a sok leírt tanácsból tudsz valamit hasznosítani. Türelem és kitartás!