Meglévő mellé új kutya örökbefogadás? Vagy csak egyet lehet igazán, úgy szeretni?

A kettő még nem gáz, két kezed van, tudod őket egyszerre simogatni :) A jelenlegi kutyádnak meg lenne egy fajtársa, esetleg játszótársa. Kijön egyébként más kutyákkal? Ezt azért figyelembe venném, mielőtt hazahozok egy újat.

A szeretet majd jön magától, ne aggódj.

Hatalmas pacsi, hogy az örökbefogadás mellett döntöttetek :D

Bennem is ugyanazok a kétségek voltak, amik benned. Szerettem volna még egy kutyát, de féltettem a kapcsolatunkat a régivel. Nekem ezt a kérdést az élet oldotta meg. 4 éves volt a kutyám, amikor (a sors keze) egy ugyanolyan típusú kidobott kutyát találtam, aki a kora és betegségei miatt nálam maradt. Nekem is az előző kutyám volt "a szemem fénye", tipikus egyke volt, aki minden figyelmet megkapott. Az első néhány hónapban nagyon nem tetszett neki, hogy osztoznia kell, voltak dominanciaharcok, amiket kezelnem kellett, de aztán nagyon elkezdett kötődni hozzá, annyira, hogy amikor 3 év után el kellett altatni, akkor láttam a viselkedésén, hogy nem találja a helyét, szeparációs szorongása lett... Vártam néhány hónapot és amikor nem javult a helyzet, akkor hoztam egy vele egykorú, ugyanolyan fajtájú kutyát. Az első pillanattól kezdve elfogadta, örült neki, annyira, hogy már az első éjszakán egy ágyban aludtak és megszűntek a viselkedés problémái. A kapcsolatunk ugyan valamennyiben megváltozott, talán egy kicsit levált rólam, a jó értelemben, de elképesztően jó látni őket együtt játszani, dolgozni vagy csak lazulni a kanapén. Sétánál nagyon figyelnek egymásra és érdekes módon ahelyett, hogy a rossz viselkedési formákat erősítenék egymásban, az első kutyám, aki a dominánsabb és természetesen jól neveltebb segít a befogadott kutyának megtanulni a szabályokat.

Nekem ez az egész azt tanította, hogy bármennyire is szeretnénk azt gondolni, hogy a kutyának az ideális társaság az ember, ez nem így van. Persze a háziasításukból adódóan nagyon kötődnek hozzánk, de számukra a természetes társaságot a fajtársaik adják.

Hogy fogod-e ugyanúgy szeretni az új kutyát? Igen, csak másképpen. Más az, amikor kölyökkorától gondozol és tanítasz egy kutyát és az is, ha "készen" kapsz egyet. Minden eredmény, amit az új kutyával elérsz olyan sikerélményt fog nyújtani, ami semmihez sem hasonlítható. A kötődés szépen lassan fog kialakulni, úgy, hogy észre sem veszed.

Én a cicám mellé fogadtam újat. Én is aggódtam ezért. Bevallom, az első cicámat jobb szeretem azóta is, mert egy tohonya, hájas kandúr, aki 0/24-ben dorombol és kaját követel, amit imádok.

A másik egy pici lány cica, nem hízeleg, nem imádja a hasát, de nagyon szeretnivaló ő is, érte is mindent megtennék, de a személyisége az elsőnek közelebb áll hozzám.

A férjemhez viszont pont a másik passzol igazán, így szeretjük mindkettőt, de mindenkinek van kedvenc.

A cicák érzik ezt, az első többet jön hozzam, a második a férjemhez, de nincs harag, mert azért sokat "cserélünk" is.

És tenyleg minimális bennem a különbség, nagyon megszerettem az újat is, bár kellett idő hozzá, de őt se adnám senkinek se, és így teljes a családunk.

A 2 cica imádja egymást, összebújva alszanak, sokat játszanak, ez pluszban megnyugtató, ha pl. elutazunk.