Kutyabarát az ilyen?

én pl nem szeretem a pókokat, de ha meglátok egyet nem kezdek el sikítozni, vagy hogy üsd agyon, öld meg stb...

Van is egy pók a szobámba, aki ott ül a legtávolabbi sarokban, és ő az én szúnyogirtóm :) Sosem bántanám, az ő életét is tisztelni kell, mint ahogy ha nekem nem szimpatikus valaki, attól még nem rohanok neki egy géppisztollyal mert, hogy nekem nem tetszik az, hogy van. A pók is állat, érez. Ha lenne egy nálad nagyobb valaki, aki csak azért összetapos, mert te nem tetszel neki, hát gondolom nem nagyon örülnél. A kutyákkal is így vagyok. Nem tartanék angol bulldogot, mert nagyon érzékenyek a napra, és nem bírnak sok mozgást egyszerre. Én pl nagyon szeretek futni (régen tájfutó voltam) és a mostani huskymmal is canicrossozunk (az ember a kutyájával együtt fut, egy hám és egy kötél-öv segítségével, ami összeköti őket). De nyilván, ha egy angol bulldog, ott feküdne az út mellett, véresen, összetört lábbal, mert elütötték, nekem első dolgom odarohanni, és elvinni a dokihoz minél előbb.

"Amit én nem értek, az az, hogy attól még mert egy fajta nem a kedvencem vagy nem annyira tetszik miért kell utálni!?"

Na most ezen a mondatodon kérdező elfiloztam, mert nem könnyű a válasz :) Namármost a "nem szeretem" és az "utálom" közt szerintem csak egy hajszál van. Nem elég a szókincsem hogy ezt bőven kifejtsem :)

kutya az kutya, ezt mondtad. Az ember meg ember, nem? holott biztos van akit utálsz?! :) 2oldala van az éremnek.

Egyébként nem fogom felrúgni az első velem szembe jövő csivavát azért mert nem szeretem.

Oké, csak ezzel az a baj, hogy ez mind külsőségre vonatkozik. Én is ismerek olyan kutyát, amelyiket azért nem szeretek, mert nagyon agresszív és folyton nekimenne a kutyámnak (bár ez a gazdi hibája, de attól még nem szeretem azt kutyát). Viszont csak a külsőség miatt nem kéne utálni egy kutyát. Az lehet, hogy nem tetszik neki külsőre, de attól miért ne lehetne szeretnivaló a belső tulajdonságai miatt?

És persze embereknél sem tetszik nekünk mindenki, de normális esetben azért nem tetszik nekünk valaki, mert bunkó vagy egy idióta az illető, nem pedig azért, mert nem ő a szépségideálom. Most az egyszerű szimpátiáról beszélek, nem pedig a párkapcsolatokról (mert ott szükség van bizonyos mértékben vonzalomra is).

És akkor nem vagyok állatbarát, mert a szőrös állatokat jobban szeretem, mint a szőrtelen, tollas vagy pikkelyes társaikat? Szerintem attól még állatbarát vagyok, nem ütnék agyon egyetlen állatot sem, függetlenül a külsejüktől, és ugyanez van a kutyákkal is: szeretheted jobban azt a fajtát, amid van, mert ha másmilyen fajtád lenne, azt imádnád...Miért lenne ez baj?

A baj ott kezdődik, ha azért, mert nem kedvükre való adott fajta, azért megütik vagy kivégzik a nyomorult kutyát, vagy azt mondják, csúnya, és ezzel elkeserítik azt a gazdit, akinek az ő kutyusa a legszebb.

Tök mindegy, ilyen fajta, a kutya, ha foglakoznak vele, okos lesz és hűséges, barátságos, és ha jól táplálják és gondoskodnak róla, nagyon szép is lesz, fajtától függetlenül, szép, a maga nemében.

Én nagyon szeretem a kutyákat, de legjobban az enyémet.

Attól nem vagyok kutyabarát, csak fajtab**i? (Keverék kutyám van!)

De hát nem a fajtájáért szeretem a kutyámat!

Vagy akkor még csak kutyabarát sem vagyok, vagy mi?

Én szinte minden kutyát szeretek van amelyiket jobban, van amelyiket kevésbé, de szeretem őket.

Egy kivétel van a pitbull. Ez azért van, mert még kisgyerekként(8 évesen) megtámadott egy pitbull és a bal kezem annyira összeroncsolta, hogy a mai napig nem tudok vele rendesen megfogni egy kisebb tárgyat, mert kiesik a kezemből. Ha meglátok egy pitbullt és lehetőségem van rá átmegyek az utca másik oldalára, de soha nem bántanám meg a gazdáját azzal, hogy leszólom, mert tudom, hogy sok jó kutya van köztük is.

Ha meglátnék egy pitbullt véresen összeverve segítenék neki, de soha nem fogadnám örökbe, mert félnék tőle, nem tudnék bízni benne.

Most ettől én nem lennék kutyabarát?