Ellopott kutyusok, mit szóltok ehhez?
Én is keresem a lassan egy éves amerikai akita kutyusomat:(
De nem adom fel a reményt. Már 9hónapja keresem:(
Amikor megvettem a kutyámat (német juhász), akkoriban volt nálunk egy brutális betörés hullám. Sorba mentek minden utcába, és egymás melletti házakba törtek be. Vittek sampont(!), fagyasztott húst:) , nyerget, kenyeret... Szóval mindent, amit találtak. Én akkor vittem haza azt a kis gyönyörűséget, és nagyon féltem. Bent aludt a kutya a házba, napközben a tesóm vigyázott rá, míg dolgoztam... Aztán elkezdtem én is híreszteleni hogy nem fajtatiszta, és beteg...
De azért aki ránézett a kutyára az látta, hogy rendben van...
Szóval én is ahol csak tudtam hírdettem, hogy mennyi pénzbe kerül a gyógyíttatása stb stb...
Ez nagyon szomorú. Én belepusztultam volna. Aztán amikor nagyobb lett, és megkapott minden oltást, nem is akart bent aludni, nagyon féltem...
MEg attól, hogy valami elmebeteg barom megmérgezi... Hát én is valami hasonlót érzek, ha elképzelem, hogy mit csinálnék, ha valaki bántaná a kutyámat. Én nem a gigáját harapnám el, hanem levágnáma tökeit.. Már bocs:)
Nem tudom miért van ennyi elmebeteg barom állat...
15:24, gondolom te a mudis vagy... FOGD MÁR FEL, HOGY A FAJTÁKAT KÜLÖNBÖZŐ CÉLOKRA TENYÉSZTETTÉK, BIZONYOS FELADATOKNÁL NEM JÓ, HA A KUTYA UGAT, HARAP, BIZALMATLAN ÉS CSAK A GAZDÁT SZERETI! Te szeretheted az ilyen típusú kutyákat, de ez másoknak nem kötelező. Próbálj egy kicsit megszabadulni attól a hiedelemtől, hogy csak neked lehet igazad.
Ui.: Ha nem a mudis voltál, akkor tekintsd ezt a hozzászólást tárgytalannak.
19:29 es:) bizony, mindenkinek van egy igazi kutyája:) Nekem az enyém:))
Az én kutyám egy kis barátságos dilinyós:) olyan mint én...:) Gyerekkoromban volt egy nagyon mogorva kutyánk, minket imádott. Pont olyan, amilyet te is leírtál... Nagyon nagyon szeretett minket... Mi is őt, de sajnos olyan volt a természete, amivel én nehezen boldogultam. Így megfogadtam, hogy ha egyszr lesz egy kutyám, az barátságos lesz. Az is lett:) Én boldog vagyok vele:)
DE megértem az érvelésedet, és sok esetben egyet is értek veled... Gyerekként sose féltem elaludni. Tudtam, hogy a kutyánk kint őrt áll, és levél nem mozdulhat anélkül, hogy észre ne venné:)
Aztán meghalt...:( De sokáig volt velünk:)
És nézzétek meg az oldalon az utolsó hozzászólást.
Mitől lenne vége ennek a szörnyűségnek ha mindig van rá vevő, ráadásul sokszor "állatbarátok", akik lehet hogy imádják szeretik a kutyát, de nekik olcsón kell a fajtatiszta. A jó emberek tudatlansága a legveszélyesebb...
Felénk egy időben divat volt a nagytestű kutyák eltűnése
az udvarokról. Mint kiderült, kutyaviadalon résztvevő kutyák "trenírozására" vitték.
Sajnos beleesett a 7 éves kan rotim is. Eléggé modortalan
volt a portán belül, de nem vadállat.
Sajnos a dobott-talált élelem megtagadására nem volt kiképezve. Ez lett a veszte.
Kiképző barátom szerint, enélkül bármilyen vad eb egy percen belül elvihető.
A mostani roti már tudja. Nem nagy dolog a megtanítása, javaslom mindenkinek!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!