Mit kell tudnom a tacskó tartásról?

Makacs, de kedvesen. Szeret nagyon játszani, és ha simogatják. Rá kell szoktatni egy helyre, ami csak az övé. Legyen rajta gyűrhető anyag, mert ezt ösztönösen "megágyazza" magának. Mivel nagy szívű, előbb utóbb együtt alszotok vele... D

És tv-t is együtt fogtok nézni, miközben a lábadra hajtja a fejét, amit vakargatsz...

Sértődékeny, és lehet még engesztelni is kell, ha te voltál a "hibás", amúgy érzi amikor Ő. Külön egyéniségek a kutyák világában.

Tegyél oda valamit, amin könnyebben lemászik (párna). (kvázi lépcső)

A beton lépcsőt..., azt kerüljétek.

Én nem engedném az ágyra.Tudom,hogy manapság az a menő,ha minél közelebb és emberibb tulajdonságokkal bír egy kutya,de ez nem jelenti hogy neki is jó.

1.Téves képet alakíthat ki a kutyában,hiszen alap esetben csak két egy rangú kutya osztozik meg ugyan azon a helyen.

Ti nem vagytok egy 'rangúak',te a gazdája vagy.

2.Később sem fog sajnos jót tenni a gerincének az,hogy fel-le ugrál valahonnan.Rámpát venni,meg lépcsőt meg minden hülyeséget értelmetlen oda biggyeszteni csak hogy felszokhasson az ágyra.

3.Lehordod..pulcsi ide vagy oda a koszos utcára viszed le sétálni,a koszos kertbe engeded ki.Ez már tényleg igény kérdése,de én nem szeretem és soha nem is engedtem az ágyneműre a kutyát akár milyen frissen mosott is.A tacskó ráadásul alacsony,letörölheted te a lábát,ha könyörökig mindent össze szed.

Ha költeni akartok szerintem vegyetek (akár a ti ágyatok mellé,ha az jobban megnyugtat) rámpa meg lépcső helyett egy ortopéd matracos kényelmes fekhelyet neki,ami védi a gerincét és a lábait.Melegen tartja,egészséges a kialakítása és nem kell rá fel ugrálnia sem.

De! Ez csak saját vélemény.Én nem vagyok a híve annak,hogy költöztünk még egy ágyba is a kutyával.

Ágyra, kanapéra nem engedjük fel a kutyát, nem szabad elfelejteni, hogy neki falkaösztönei vannak. Legyen saját fekhelye.

Nekem volt tacskóm, 14 évet élt, tacskóbénulás alakult ki nála a végén. Szerencsém volt, hogy neki csak öregkorában, amúgy pont emiatt nem vettem újra tacskót, sajnos erre nagyon hajlamosak (ő ráadásul törzskönyves volt, de ez sem garancia mindenre). Nagyon makacs, semmire nem lehetett megtanítani, bár annyira nem is erőltettem, ő lustizós kutya volt, sétálni ugyan szeretett, de már kiskorában sem rohangált a labda után meg nem játszott szinte soha :D Jellemre inkább macska volt, mint kutya. Ebből is látszik, hogy egy adott fajtán belül is lehet nagy eltérés a kutyák személyiségében, habitusában, mert a legtöbb tacskó amúgy baromi aktív és játékos.

Lépcsőzést ne hagyd neki, bár az enyém végiglépcsőzte az egész életét, de ő masszívabb tacsi volt, 11 kg.