Mesélnetek tapasztalatokat örökbefogadott kutyákról?

Egyik kutyámat felnőttként fogadtam örökbe, kb 2 éves volt. Nagyon gyorsan beilleszkedett, szinte azonnal szobatiszta volt, sétánál ha el volt engedve, gyorsan beállt mögém magától. Bármilyen szokatlan, kellemetlen vagy izgalmas dologra hangos ugatással reagál, gyorsan be tud pörögni és olyankor nyüszít, ugat és ugrál. Fejébe vette, hogy mindenkitől meg kell védenie, de ezt elég szépen leépítettem. A vihartól, lövéstől, tüzijátéktól borzalmasan fél, összekuporodik és remeg.

Nagyon meg akar felelni és nagyon ki tudja mutatni a boldogságát, rengeteget adott nekem, iszonyú hálás vagyok, hogy összehozott minket a sors.

#1 Pedig anyád biztos jobban örült volna egy kutyának.

Kérdező, a családunkban jelenleg 2 örökbefogadott kutya van (nem nálam laknak, de sokat találkozok velük). Mindegyiket egy éves kora előtt hoztuk el, de előtte nagyon rossz helyen voltak, rossz dolgok történtek velük. Mindketten nagyon félősek, sokkal könnyebben megijednek, mint a többi kutya. Hatalmas megfelelési kényszer van bennük, mintha folyton aggódnának, nehogy rosszat csináljanak. Viszont annak ellenére, hogy sokan bénthatták őket korábban, nagyon kedvesek, barátságosak, ragaszkodóak. Viszont csak velünk, családtagokkal, és a nagyon közeli barátokkal. A gyerekekkel is jól kijönnek, ügyesen játszanak velük. Mindenki mással tartózkodóak, sokszor morognak is rájuk, és mindenkitől meg akarnak minket védeni.

Van egy harmadik kutya is, akit pedig mi mentettünk ki egy rossz környezetből, ahol sokat bántották, és egy szerető családot kerestünk neki. Ott szinte ugyanez a helyzet. A családhoz nagyon ragaszkodik a kutya, de ha vendég megy hozzájuk, az egy kicsit problémás. Nagyon hálás kutya, imád a gyerekekkel játszani, nagyon szófogadó, de sokkal ijedősebb, mint egy átlag kutya.

Persze minden kutya más, vannak rossz példák is örökbefogadott kutyákra. Ezért jók azok a menhelyek, ahol örökbefogadás előtt lehet ismerkedni a kutyával. Játszani vele, elvinni sétálni, ilyesmik.

Olyan menhelyet keress, ahol felmérik az igényeidet és ismerik a kutyáikat, tudnak olyat ajánlani, aki valószínűleg passzolni fog ehhez, nem hallgatják el a problémás pontokat és támogatják, hogy több kutyát többször elvihess sétálni (ha van lehetőség póráz nélküli játékra még jobb), mielőtt döntesz. Szerelem első látásra nem feltétlenül lesz, de minket tök jól megerősített a döntésünkben, ahogy láttuk hétről-hétre, hogy reagál egyre jobban ránk a kiválasztott kutyus. :-)

Ezzel együtt lassú folyamat lesz míg összecsiszolódtok, de mi egy percig sem bántuk meg. :-)

Mi a nyáron fogadtunk örökbe egy 3 év körüli, nagyjából labrador-pitbull keverék(szerű) nőstény kutyust. Egy vidéki településről került be a menhelyre, a kölykeivel együtt egy romos házban húzta meg magát. Sajnos a kölykei elpusztultak a menhelyen egy parvojárvány alatt.

Nekünk nagy szerencsénk volt, valószínűleg voltak gazdái, és talán akkor dobták ki, amikor vemhes lett, és úgy tűnik nagy trauma sem érte, bár a kölykei elvesztése megviselte, nyilván.

Eddig minden félelmünket megcáfolta:

- hangsúlyoztuk, hogy gyerekek is vannak a családban, így csak olyan kutyusok jöhettek szóba, akik nem mutattak agressziót, és ő tényleg ilyen, nagyon barátságos - szűkebb és tágabb családdal is, beleértve 4 igen hangos kiskorút is, és a hozzá barátságosan közeledő idegenekkel is, munkahelyemre pl. nyugodtan be tudom vinni, de olyan is van, hogy az utcán neki szimpatikus embert lát, csóvál és menne oda simogatásért,

- zajoktól, vihartól, porszívótól, fúrástól nem fél, csak az ilyen nagyon hirtelen, erős zajok ugrasztják meg,

- nem rombol, nem rág a lakásban, nincs szeparációs szorongása (az is igaz, hogy nagyon óvatosan, az időt lépcsőzetesen növelve hagytuk egyre többet egyedül), most már egy fél napot kb. szépen kibír,

- tud és szeret játszani, igényli a foglalkozást, le kell fárasztani fizikálisan és agyban is, de utána nyugisan alszik napközben és éjjel is,

- szobatisztaságot nagyon ügyesen pár nap alatt megtanulta,

- első héttől járunk magántrénerhez hetente 1x, szeptember óta pedig suliba, alap engedelmességire - bámulatos gyorsasággal tanul, élvezi, figyel, nagyon okos kutyus,

- a trénerek szerint is szerencsénk van, ők más szemmel nézik nyilván, szerintük jó az idegrendszere, jól kötődik, rugalmas - az újabb és újabb kihívásoknak is jól megfelel (állatorvos, tömegközlekedés, szájkosár, Óbudai szigetes szabadon bandázás, munkahelyem, családtagok stb.). :-)

Ami kicsit problémás volt:

- kutyákkal való kapcsolata kérdéses volt, eleinte nagy vehemenciával ugrott volna minden kutya felé, bár sokszor nem igazán agresszívan, inkább csak mintha nem tudta volna, mit kell csinálni, úgyhogy nagyon óvatosan engedtük össze más kutyákkal, de szépen fejlődik, csak túl heves,

- a séták eleinte nehezek voltak, de nagyon gyorsan és látványosan segített, hogy elkezdtünk trénerhez járni és kézből etetni séta közben,

- bizonyos típusú emberekre (nagydarab, "gyúrós" férfiak) érzékenyebb, séta közben pl. támadó állásba helyezkedett, néha nekik is ugrott volna (nyilván pórázon volt mindig) + a lépcsőházban szomszédokkal hasonlóan (olyannal is, akivel amúgy előtte 5 perccel szétcukiskodta magát) - nem ilyen hörgős-fogcsattogtatós módon, na de mégis... de ez bizonytalanságból fakadt, ezt elég gyorsan felmértük, dolgozunk rajta, és folyamatosan javul, ahogy egyre jobban bízik bennünk,

- a legnagyobb baj, ami az utcakutyaságából fakad, hogy MINDENT felzabálna a földről... nem is tudom hányszor volt már fosása/gyomorproblémája, mert megevett egy rohadt almát vagy egy csontot: ezen is gőzerővel dolgozunk, ez a legnehezebb eddig :-D