Tegnap elaltatták háznál a daganatos kutyámat. Egy injekciót kapott szívbe, semmi bódítás előtte. Ez mennyire van rendben? Én még nem tértem magamhoz a sokkból.

#41 Itt te vagy a troll, aki csak kötözködni jár fel egy ilyen szomorú, és elkeserítő problémához is. Téged sem az eszedért szeretnek. Na, szép napot!

Nem teszek panaszt. Közben beszéltem egy sorstárssal, ő ugyanígy járt, bódítás nélkül csak egy injekció volt, s megnyugodtam nem szenvedett a kutyám. Arról beszélt itt az az "orvos", hogy míg vénát készít mennyi idő, azalatt le is megy az altatás. De én nem is gondoltam kanülre, az előző két kutyám izomba kapott bódítót, s mikor elbódultak, akkor kapták szívbe a végzetest. Most már mindegy, nem szenvedett a kutyám még éberen sem szemmel láthatóan, s gyorsan túl volt rajta. A panaszhoz valóban rengeteg bizonyíték kellene, csak mindig ezen járna az eszem, újra felkavarna az egész. Aki olvassa ezt a jövőben, vigyázzon, mindig minden lépést egyeztessen az orvossal, csikarja ki az információkat, nehogy úgy járjon mint én, aki azt hitte automatikusan bódítóval kezdik az altatást. Egyeztetni kell mindenről, ezt legalább megtanultam egy életre.

#45 Tudod te mennyit szenvedett a 16 cm-es csontdaganattal a lábán???? Napi 600 mg Tramadolt szedett, plusz 227 mg Previcox-ot, plusz 2X3 Gabapentint, plusz havonta járt Zoledronsav infúzióra, s még így is szenvedett, hajnalonta kaparta a falat fájdalmába! Aznap kifakadt a daganat, vértócsába feküdt, csak marni akarta a véres lábát, szóval ne beszélj nekem 2-3 másodperces szenvedésről, semmi nem volt ahhoz képest amit átélt a szerencsétlen kutyám. S nem az én hibámból lett ilyen a végső távozása, ha nagyon felakarod nyomni azt a "dokit". tessék. keresd meg, szívesen elküldöm neked a nevét és az elérhetőségét!

Valóban mindent megtettem amit tudtam érte, 10 éve éjjel nappal együtt voltunk, s húztam az altatást a végsőkig, 6 hónap volt a diagnózis óta, de borzasztóan agresszívan nőtt a adaganat a lábán, teljesen eldeformálta, használni nem tudta a végére. Áttétei is lettek, voltunk CT-n is, ezért már amputái sem lehetett. Kedd reggelre ki is fakadt, dőlt a dagantból a vér, akkor már tudtam, hogy el kell engednem, s hirtelen hajnalban a netről hívtam egy honlapot, ahol házhoz jönnek. Ideges voltam, sírtam, nem áltam neki a dokival beszélgetni, annyit beszéltünk h nem élhet így már tovább, ő annyit mondott akkor készíti az injekciót. Aztán hozta, és nem bódító volt, nem is izomba adta hanem belevágta a szívébe, s valóban felsírt a kutyám. A többit már leírtam, a végén kérdeztem akkor a szívébe adta be? Mondta igen, mondtam nem volt nagyon humánus, s hogy miért sírt a kutya, szerinte nem az injekciótól, mert a szív nem fáj, hanem tőle ijedt meg. Egy idióta volt. Aztán rákérdeztem ő valóban állatorvos-e, mert végig csak kutya tenyésztésről beszélt, vérig sértődött. Az eutanázia lényege a fájdalommentes halál, igen, nem ezt adta a kutyámnak. Nagyon haragszom rá, de nem tudom bejelenteni, bizonyítékok kellenek, hiába voltunk itt hárman, csak a szavunk van! Se papír arról mit csinált, mit adott be, a testet elvitte, azt ha leadta az Illatoson, egyedül azzal lehetne bizonyítani h valaha itt járt nálunk. Szerinted ennyi elég lenne a Kamarának h foglakozzanak az üggyel? Nem hiszem. Nagyon nagy hibát csinált ez a mocsok orvos, de nem tudom kellően bizonyítani.

Ma volt az etikai tárgyalás. Mégis bejelentettem a Kamaránál, 10 napon belül értesítenek az elbírálásról. Ezzel tartoztam a kutyámnak.