Hogyan tudnám a kutyámnak megtanítani, hogy póráz nélkül is mellettem haladjon és ne akarjon odamenni egy kutyához se, ha azt mondom, hogy nem?

Persze jó megoldás a kutyiskola is, de a kérdező nem azt kérdezi kinek a könyvét olvassa, vagy melyik suliba vigye(feltételezésem szerint), hanem saját tapasztalatokra, vagy ötletekre kíváncsi.

1. Tehát nemes egyszerűséggel, ha magad akarod nevelni a kutyád: póráz, séta. Ha megindul visszarántani. Mondani határozottan marad. Megint elindul, megint rántani. Sokszor elindul, betelik a pohár, határozottaban szólni, rántani. (Na nem eltőrni a nyakát, de érezze, hogy melyik az a pont ahol neki kéne lennie) Ha szépen jön láb mellett, folyamatosan dícsérni, simizni.

2. A lényeg, hogy az "ül"-t ekkorra már tudnia kell. Leülteted magadmellé és mondod neki marad!. Mondjuk te elindulsz, és látod rajta ő is elindulna, rászólsz: marad!, és visszanyomod a popóját. Aztán megint, és mindig egy picit távolabbra menni. Nagyon sok türelem kell hozzá ez igaz, és néha ki fog borulni a bili, de ne add fel, akkor inkább tarts egy kis szünetet, fújd ki magad, és folytatsd. Űl!, marad!, te lépsz. Lépsz. Mondjuk elindul. Te rászólsz: NEM!, MARAD! Popó vissza/vagy ÜL!, te lépsz. És így tovább... Remélem segítettem, én így tanítottam meg a kutyáimat. (Azért bevallom bárhol leültetem megvár, de ha már nem lát, azt nem türi. Sajnos kétségbeesik, és rohan amerre látott legutóbb.)

Nekem ez használt, és nem kellett neki összekötnie a dolgot a jutalomfalattal sem. :)