Hogyan tudnád jellemezni a spánieleket?

BandSZ félreérted. Én arra haragszom aki, azt mondta, hogy agresszív. a spániel tényleg önfejű, de ki lehet belőle nevelni. Valahol nagyon nehéz valamikor könnyű, ez egyedfüggő.

Az enyém 10 hónapos. Imádnivaló kutya. Bújós, jobban szeret ember közelében lenni, mint más kutyákkal. Kicsit makacs, de nagyon okos, gyorsan tanul. Szeret labdázni, lubickolni. Ha rászólok, hogy nem szabad valamit, utána odajön, és bökdösi az orrával a kezem, vagy bedugja a kezembe a fejét hogy simogassam. :) Hiperaktív, nagyon szeret rohangálni, sétálni. A makacs, az enyémnél abban merül ki, hogy, ha tanítom, és utána végig szoktam mondani neki amiket már tud (ül, fekszik, hátra, fordul...), amikor megunja, akkor nem várja meg míg mondom, hanem elkezdi csinálni egyiket a másik után. :D Mikor kicsi volt, és "megsértődött", mert rászóltam, akkor befeküdt a kuckójába, és hiába szóltam neki, mint aki nem lát, nam hall úgy csinált egy pár percig. Utána persze jött. (ez csak 3 hós kora körül volt) Nem agresszív, más kutyával sem, emberekkel sem. Gyerekek jönnek-mennek nálunk is, a kerítés előtt is, és benyúlnak megsimogatni. Felnőtteknek ezt nem hagyja (ha kivül vannak a kerítésen), de csak hátrál 2 métert, ha szövegelnek neki ugat. Nem cserélném el őket, bár én gyerekkoromtól bele voltam bolondulva a spánielekbe.

A mienk nagyon kedves, ragaszkodó kisállat. Már idős, 15 éves, de alapvetően egészséges. Kiskorában megneveltük (könnyen tanítható-még felnőtt korban is!), soha semmi viselkedési problémánk nem volt vele. Igényli a törődést, és bár már nem játszik, foglalkozni kell vele valami módon. A gyerekeket odaengedi magához, az ételét bármikor elvehetem/elvehettem előle, belenyúlhattunk a táljába evés közben. Fiatalként egyébként nagyon strapabíró és játékos. Örülök, hogy őt vettük meg akkoriban, mert roppantul szeretem. :)