Miért nem mindegy a kutyámnak, hogy hová üríti a nagy dolgát?

Nem az első kutyám, hármat már eltemettem, jelenleg anyukáméknál is van még kettő, de ilyet még nem tapasztaltam.

Valami iszonyat kényes. Ha nedves a talaj az a baj, ha túl száraz az, ha homokos az, ha kavicsos az, ha nem kettesben sétálunk, hanem van valaki még velünk akkor az, már a szüleim kertjébe sem. Látom, hogy keresi a helyét, sokszor már rá is guggol, aztán hirtelen hopp érez egy rossz szagot vagy valami megböki a lábát, megugrik és megyünk tovább és nem hajlandó letenni sehova. Sokszor előfordul, hogy egyszerűen már annyira nem bírja tovább tartani, hogy menet közben kipotyog belőle, de akkor sem áll meg, vagy éppen 1-1.5 órás sikertelen séta után hazaérés után 1 órával kezdi el kaparni az ajtót, akkor leviszem és olyankor már annyira kell neki, hogy azonnal a ház elé.

Kisvárosban lakunk rengeteg zölddel, parkos résszel, szinte minden nap kijárunk egy erdős-rétes területre is, szóval nem a betonon rángatom és várom, hogy ingert kapjon.

A többi kutyámmal soha nem volt ilyen probléma, az élőkkel sincs.

Dokihoz ha megyünk mindig kivizsgáltatom, bűzmirigyet is nézetek, a kutya testileg teljesen egészséges.